Reflektálás: "Hogyan buszozz nyugdíjasként?" Tibi atya posztjára

Tibi atya legújabb blog bejegyzése sokaknál kiverte a biztosítékot és a kommenteket olvasva megfogalmazódott bennem néhány dolog, amit szerintem figyelembe kellene vennie az embereknek.
Alapvetően az értelmezésben látom a hibát. Sok ember kezdett el utálkozni a cikk alatt, de azt mind elfelejtették, hogy ez egy humor oldal és kevés az a vicc, ami nem sért meg egy csoportot. A másik az, hogy nem értem miért veszik magukra azok, akiknek nem kéne? Nyilván valóan a tömeggel, mint jelenséggel van a baj és az ilyen általánosító bejegyzéseknél muszáj skatulyázni.

Először is illene tisztázni, hogy igenis léteznek különböző kasztok az emberek között kimondva vagy kimondatlanul is. Így könnyebb megkülönböztetni őket a kinézetük, viselkedésük alapján és olykor degradáló jelzőként is használjuk ezen csoportok elnevezését, hogy ezzel is minősíthessük az adott egyént. Ezzel szerintem semmi baj nincs, engem is nevezett már szektásnak a saját nagybátyám és csak nevettem a butaságán egy jót.

Így létezhet két csoportja a cikkben szereplőknek: nyugdíjas és nyugger.
A nyugdíjas az a kedves idős ember, aki végig dolgozta az életét és közben a keserűség nem tette gonosszá, bölcs lett és igyekszik tanácsaival segíteni a következő generációkat. Nehézkesen ugyan, de elfogadja a fiatalok bolondságait, mert nem felejtette el, hogy egykor ő is volt tinédzser vagy 30 éves és akkor neki is megvoltak a saját dolgai. Viselkedésével, élettapasztalatával azonnal kivívja a figyelmet és a megbecsülést.

Pacsirták közt bagolynak lenni 1.rész: Bagollyá válásom okai

Kétféle ember létezik: pacsirta és bagoly. A pacsirták korán kelnek, délelőtt és kora délután aktívak, este 9-kor viszont teljesen lemerülnek és hamar fekszenek le. A baglyok ezzel szemben későn kelnek, délután és éjszaka tevékenyek és emiatt elég későn is fekszenek le. A pacsirták többsége miatt rájuk van szabva az élet, de mi a helyzet akkor, ha te nem vagy az a korán kelő típus? Mi lehet az oka annak, hogy 19 év alatt sem sikerült beilleszkednem a pacsirták uralta társadalomba? 
A cikk első részében a bagollyá válásom okait próbálom kideríteni és rátérek majd egy kicsit a társadalom legjellemzőbb reakcióira is az életvitelem kapcsán.

Tévhit: A digitális rajz nem művészet.

Korábban már írtam, hogy a digitális rajzolásnak szeretnék egy külön bejegyzést szentelni, szóval elérkezett az ideje annak, hogy megpróbáljam elhessegetni azt a sztereotípiát, hogy a digitális rajznak semmi köze a művészethez.

Alkotó: daRoz

Az emberek fejében él egy buta kép arról, hogy a digitálisan készülő rajzok nem igazi képzőművészeti alkotások, mert pár gomb lenyomásával elkészülnek és azt mindenki képes megcsinálni. Sajnos nagyon sokan elképzelni sem tudják igazán, hogy miként készül egy ilyen rajz. Sok csoportban láttam már, hogy a tájékozatlanság szülte képzelgések megmételyezik a digitális alkotás világát és egy-egy jobban sikerült mű nagy port kavar. Nem egy rosszalló kommentet olvastam, hogy csak a papír és ceruza használata, na meg a festészet képes maradandót alkotni.
A legfájóbb számomra az, hogy mennyi hozzá nem értő ember pampog nap mint nap ezen és osztja a buta nézeteit, amik jobban terjednek, mint az igazság.