2017. április 22., szombat

Tévhit: A digitális rajz nem művészet.

Korábban már írtam, hogy a digitális rajzolásnak szeretnék egy külön bejegyzést szentelni, szóval elérkezett az ideje annak, hogy megpróbáljam elhessegetni azt a sztereotípiát, hogy a digitális rajznak semmi köze a művészethez.

Alkotó: daRoz
Az emberek fejében él egy buta kép arról, hogy a digitálisan készülő rajzok nem igazi képzőművészeti alkotások, mert pár gomb lenyomásával elkészülnek és azt mindenki képes megcsinálni. Sajnos nagyon sokan elképzelni sem tudják igazán, hogy miként készül egy ilyen rajz. Sok csoportban láttam már, hogy a tájékozatlanság szülte képzelgések megmételyezik a digitális alkotás világát és egy-egy jobban sikerült mű nagy port kavar. Nem egy rosszalló kommentet olvastam, hogy csak a papír és ceruza használata, na meg a festészet képes maradandót alkotni.
A legfájóbb számomra az, hogy mennyi hozzá nem értő ember pampog nap mint nap ezen és osztja a buta nézeteit, amik jobban terjednek, mint az igazság.


Röviden szeretném bemutatni a digitális rajzolás menetét:
Először is az embernek program ismeretre van szüksége. A legáltalánosabb rajz programok a Photoshop, Paint tool Sai, Gimp, Krita, de napestig sorolhatnám. Persze, ez csak az én ismeretem alapján íródik, azt látom, hogy ezek a legnépszerűbb felületek a rajzolásra.
Itt két felé ágazhat a dolog, mert vannak, akik mazochisták és egérrel rajzolnak, ami kicsit másabb technikát igényel, mint a tollal való tevékenykedés. Igazából kevesen tudnak igazán szépet alkotni egérrel, de vannak iszonyat tehetséges emberek, akik még egy bottal a földbe is olyat alkotnak, hogy leesik az állam.
Legtöbben mégis befektetünk egy digitalizáló rajztáblába. Én egy Wacom Bamboo-t használok, a legegyszerűbb és olcsó kategóriából, de itt a választék óriási, elég komoly dolgokat is lehet kapni. Például a Cintiq szériája egy rajz tablet szerű szerkentyű. Olyan, mint egy nagy tablet, a monitorja a toll érintését érzékeli és meg is jeleníti az általunk kirajzolt dolgot. Nagyon komoly gép, kb. 150-300 ezer forint között mozognak és ezeket már a profi grafikusok, alkotói stúdiók használják.

Az én táblám olyan, hogy a hozzá tartozó tollat érzékeli a tábla felülete és a bevitt adatokat a monitoromon jeleníti meg, tehát vakon rajzolok, mert nem nézem a kezem alkotás közben, csak a monitoron megjelenő általam húzott vonalakat figyelem. Ez eleinte sokaknak kihívás, hisz tradicionális rajznál megszokott dolog, hogy a tekinteted a lapot pásztázza és látod, hogy merre áll a ceruzád, mikor és merre húzol vonalat. Persze hamar bele lehet rázódni, de már itt megdőlni látszik az a feltevés, hogy pár gombnyomással el is készül egy alkotás.
Ilyenkor ugye egy rajzprogram felületét használjuk.

Az alkotás alapelve egyébként ugyan az: vázlat, körvonal(már ha valaki kihúzza), színek/raszterek és egyéb effektek. Itt rétegek vannak, amiket az adott programban lehet létrehozni, mozgatni, törölni, másolni stb. A kezelésük igen egyszerű és praktikus. Mivel itt nincs olyan funkció, mint mondjuk egy tusrajznál. Nem lehet kiradírozni a ceruzával rajzolt részeket úgy, hogy a tus megmaradjon. Ha ugyan arra a rétegre teszel valamit, akkor azt általában egyként kezeli és a vázlat és körvonal egyszerre törlődik. Ezért át kell gondolni, hogy mit melyik rétegre teszünk, de alapvetően praktikus tud lenni.
Persze ennél a fajta alkotásnál néhány csalást alkalmazni lehet. Például ha a két szemet nem sikerül egyformára rajzolni, akkor kimásolhatjuk az egyiket, beilleszthetjük és tükrözve két egyforma alakot kapunk. De ettől ne szisszenjen fel senki, a tradicionális rajzolásban is lehet elkövetni egy csomó csalafintaságot, csak ismerni kell a technikáját. Ilyen az ember: könnyíteni akarja a munkáját, de attól még az nem lesz kevésbé értékes.
A digis alkotás egyik szépsége, hogy nagyon sok brush áll a rendelkezésünkre, amikkel remek felületeket hozhatunk létre. Imádom a brushokat gyűjtögetni és használni, csak vigyázni kell, nehogy túltolja az ember.

Bővebben nem írnék az alkotás további technikáiról, így is eltértem egy kicsit a tárgytól, de szemléltetni szerettem volna valamennyire ezt a fajta rajzolási módszert.
Ebből aztán már végképp láthatja a kedves olvasó, hogy nem két gombnyomással készülnek ezek a munkák. Szerintem nehezebb, mint a tradicionális alkotás és több időt el tudok vele tölteni. Van, aki napokig vagy hetekig készít egy-egy komolyabb művet, tehát tényleg nem percek alatt összeollózott Google-ös képekről van szó. Óriási előnye, hogy nem kell utána takarítani, nem juttat (ha csak ki nem gyullad :'D) a levegőbe káros anyagokat és csak egyszer kell megvenni. Nem kell papírért, festékért, fixálóért szaladgálni, bár persze ezzel is akadhatnak problémák, mint bármilyen digitális eszközzel.
Arról már nem is beszélve, ha lefagy a program,mielőtt elmentettük volna az eddig rajzoltakat...

Ezek után az embernek megfordul a fejében, hogy ha ilyen jó dolog, akkor pl. hazánkban miért nem olyan ismert és elterjedt? Miért van róla ennyi tévhit és veszekedés?

Leszögezném, hogy természetesen nem csak a magyarok lehetnek buták, angol nyelvű oldalakon is láttam már a témáról csúnya veszekedéseket és a rajzok alatti tudatlan emberek kommentáradatát.
Viszont lényegesen kevesebbel, talán két- három ilyen esettel találkoztam a külföldi oldalakon.
Szerintem egyrészt ez egy társadalmi probléma: a magyarok technikailag elmaradottabbak, kevésbé befogadóak és szeretnek olyanról nyilatkozni, amiről fogalmuk sincs.
Általánosságban azt mondhatom, hogy főleg a 10-14 éves korosztály utálkozik a különböző rajzcsoportokban a digitális munkák alatt. Ez abból adódhat, hogy még nem olyan tájékozottak, de ez nem menti fel őket az alól, ahogy megnyilvánulnak az emberrel szemben. Ha valamiről még nem hallottam, vagy nincs elég ismeretanyagom, akkor nem szólalok meg. Mivel egész nap a neten lógnak igazán vehetnék a fáradtságot, hogy egyszer utána nézzenek annak, amihez kommentelnek. És ez nem csak nekik szól. A másik ilyen réteg a 30-50 év körüliek, akik szintén alpárian és ostobán tudják kezelni ezt a dolgot. Nekem az fáj igazán, hogy egyből támadnak és lenézően kezelik a digis alkotókat, mintha nem ugyan olyan "művészek" lennének, mint a tradicionálisan dolgozó társaik.

Viszont mindennek van sötét oldala, ami miatt kialakulhatott a sok sztereotípia: ez pedig a kopírozás.
Mint fentebb írtam, nagyon egyszerű digitális csalásokat végrehajtani. Ha veszek pl. egy Disney figurát és a rajzprogramban az alapkép fölé helyezek egy réteget és átmásolom a körvonalait,aztán kitörlöm alóla az eredeti képet és akkor kész is a 10 perc alatt összehozott csodás rajzom, amivel aztán eldicsekedhetek a Facebook csoportokban. Ez csak a jéghegy csúcsa, mivel nem csak átmásolni, de átrajzolni, átszínezni is lehet a képeket. Általában ezek gagyik, a kezdők/gyerekek szoktak ilyesmivel foglalkozni és idővel rájönnek, hogy ez nem helyes és elkezdenek önállóan alkotni. De sajnos vannak profi csalók is. Néhány éve a MondoCon beküldős rajzversenyében a digitális rajzok között az első helyezett egy ismert művész képét rajzolta és színezte át profi módon. Ilyenkor nem tudok mit mondani, mert tényleg szépen ki volt dolgozva. Nem lett volna már mindegy, ha saját karakterrel és kompozícióval készül? Végül persze szóltak a szervezőknek és kitiltották örökre a versenyből. Pont az ilyenek miatt van olyan rossz híre a digitális rajzolásnak.
Múltkor belefutottam egy olyan videósba, aki speedpaint videót tett fel arról, hogy miként másol át egy képet digitálisan. Ha egy átlag ember először ebbe fut bele, nyilván nem lesz jó véleménye a műfajról.
A szóban forgó videó:



Ez a kép pedig saját screenshot. Nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek:

A szerkesztést rajznak beállítani is erősen rombolja a műfaj megítélését. Főleg így. Szintén saját screenshot:


De ha az alkotás folyamatát már ismeri is az illető, akkor is előfordulhat, hogy felesleges időpocsékolásnak titulálja a dolgot. Sokan nem látnak bele az ebben rejlő lehetőségekbe. Sok olyan oldal van már,ahol a digitális képeidet eladhatod, ráteheted pólóra, kitűzőre, matricát csinálhatsz belőle vagy telefontokra rányomtatják. A Youtube-os speedpaint videók is hozhatnak pénzt és népszerűséget ha elég ügyes és egyedi vagy. Ha egyszer már felkaptak, utána úgy is jönnek majd a megrendelések. Mert akármilyen nehéz is elképzelni, de a digitális rajzokra is van kereslet, egész nagy. Persze főleg külföldön, de akadt már hazai megrendelőm is, aki pólómintát rajzoltatott velem a barátja születésnapjára és bizony egy szó nélkül megfizetett és tisztelte a munkámat.
Emellett pályázatok is szólnak a digis alkotóknak, mert ma már a reklámok kabaláit, céglogókat, plakátokat, weboldalak logóit/kabaláit mind-mind digitálisan készítik. Előfordulhat persze, hogy tradicionális grafikák is befutnak, de azokat is digitalizálják. Az animációs filmekről és mesékről nem is beszélve. Persze az már más tészta, de annak is köze van a digitális rajzoláshoz valamilyen szinten.
Arról nem is beszélve, hogy egyszerű társulni is valakivel. Például van egy karaktered, ami megtetszik egy másik alkotónak és megbeszélitek, hogy ő megrajzolja a körvonalát és te pedig kiszínezed. Nagyon könnyű elküldeni e-mailben a rajzot. Így remek munkák és barátságok is szövődhetnek. Azért ezt egy tradicionális képpel nehezebb megtenni, mert ha pl. az egyik művész az ország másik felén, esetleg külföldön él, akkor a postázás mindent elronthat. Idő és pénzigényes vállalkozás, arról már nem is beszélve, hogy semmi sem garantálja a mű ép megérkezését. (Már csak a Magyar Postából kiindulva...)

A másik gyakori érv az, hogy nem maradandót alkotunk. Szerintem egy művész mindig is küzdeni fog azzal, hogy a munkái fennmaradjanak. A képtár kigyulladhat, bepenészedhet, kifakulhat a festék színe, eltörhet a szobor, a vázát elejthetik, elveszhet a fali szőttes, megehetik a molyok. Ezerféle módon pusztulhat el egy mű. Ma már mindent bescannelnek, lefotóznak, digitalizálnak. Természetesen egy nagy katasztrófa során elromolhatnak a számítógépek, külső tárolóeszközök, megszűnhet az internet, befuccsolhat a tárhely stb. De az életben nincs olyan dolog, ami örök maradna. Főleg, ha az a valami egy tárgy. Minden véges és ezt el kell fogadnunk. Szerintem ez egy rossz kifogás a digitális rajzolás ellen.

Ha ezek elolvasása után is úgy véli valaki, hogy ez a művészeti ág haszontalan és pár gombnyomással megoldható, akkor keressen valakit, aki ténylegesen leülteti egy digitalizáló rajztábla elé és próbálja ki, hogy milyen is így alkotni. Meggyőződésem, hogy utána tisztelni fogja a munkánkat és másképp fog erre az ágazatra gondolni.
A jövő a technikában van, így a művészetnek is haladnia kell vele, hogy fennmaradhasson. Ahogy a filmes fényképezőgép retro, úgy a digitális rajz teljesen korszerű.
Remélem néhány éven belül pozitív változás fog bekövetkezni ennek a megítélése kapcsán és az emberek belátják, hogy ez is ugyan úgy művészet, mint bármi más alkotási forma.

Búcsúzóul itt hagyok egy speedpaint videót. Csak úgy találomra választottam, szerintem igazán szép.



Köszönöm a figyelmet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése