Top 5 idegesítő kérdés, amit rajzosként ki nem állhatok

Minden szakmának megvannak a maga szépségei, csak gyakran ezeket az emberek nem látják. A társadalom mindent és mindenkit beskatulyáz, nincs ez másként a különböző foglalkozásokkal sem. A rendőr hülye, a művész lepukkant, az ügyvéd pénzéhes, a bíró lefizethető és még napestig sorolhatnám ezeket a sztereotípiákat. Ebben a bejegyzésben összeszedtem azt az 5 kérdést, ami szerintem a legidegesítőbb ha egy rajzosnak felteszik.


5.Miért pont művészettel akarsz foglalkozni? Olyan okos vagy, bármi lehetett volna belőled...

Nos, ezt a mondatot sokszor megkaptam a tanáraimtól, amikor hetedik osztályban eldöntöttem, hogy egy művészeti gimnáziumba akarok menni. Tény, hogy valószínűleg bármelyik iskolába felvettek volna a tanulmányi átlagom és a felvételim miatt, de egyszerűen képtelen lettem volna nem rajzzal foglalkozni.Ezt sok ember nem értheti, de szerencsére a szüleim látták és értették, így rám hagyták a választás jogát. Amikor a gimnáziumban a tovább tanulásról volt szó, akkor szintén megkaptam, hogy többre is vihetném, mint egy rajztanár. Ezektől az okoskodásoktól a falra tudtam volna mászni. Mindenkinek joga van eldönteni, hogy mit szeretne kezdeni az életével és milyen szakmát választ magának. Ha valaki színkitűnővel egy gyárban szeretne dolgozni, akkor azt is el kell fogadni. Egyébként is hajlamosak az emberek beszűkíteni a világot; a rajztudással rengeteg irányba el lehet indulni ha valaki ügyes és életrevaló.

4."Te most akkor valami művészlélek vagy?"

Ezt a kérdést idéztem, mert egyszer valaki pont így tette fel nekem. Egyrészt ebben a megfogalmazásban lapul némi lenézés is, mert sokan úgy tartják, hogy akinek művészi hajlamai vannak, az bolond.
Másrészt egy ilyen kérdésre hogyan lehet válaszolni?! A magyar nyelv szépsége(?), hogy a művész szó valami magasztosat, mást is takar és közben elkezdték ezt a szót olyanokra is aggatni, akik furcsák, mások és esetleg tehetségtelenek. A rajzos világban ha azt mondod magadra, hogy művész vagy, akkor feküdhetsz is a guillotine alá. Szerintük ugyanis ez a szó pökhendiséget takar és nem mondhatja magára akárki azt, hogy művész.
Szóval ennél hülyébb kérdést nem is tehetnél fel egy rajzosnak és nincs is rá jó válasz. Ha annak is tartod magad, akkor sem mondod ki, mert szerintem fura ez a szó és szükségtelen is.

Antikvár búvár-Mit vettem? #1

Mivel mostanában egyre gyakrabban járok antikváriumba vagy szerzek be antikvár könyveket, így arra gondoltam, hogy indítok egy ilyen cikksorozatot. Bemutatom, hogy miket vettem, mennyiért és röviden ejtek róluk néhány szót. Ha érdekel benneteket ez a sorozat, akkor ne legyetek restek megosztani velem az érdeklődéseteket. 

Körülbelül 2 hete voltam utoljára egy rövid beszerzőúton, így ezeket a régiúj könyveket mutatom most be. Általában a debreceni Bihar Antikváriumba járok, mert sokszor útba esik, nagyon tetszik a hangulata, az eladók nagyon kedvesek és látszik rajtuk, hogy szeretik a könyveket,és persze elég jó áron vannak a könyvek.

Ezen rövid látogatásom alkalmával beszereztem Jókai Mór-Nincsen ördög és A régi jó táblabírák, valamint Szilvási Lajos-Albérlet a Síp utcában című műveket.

Az áruk a következőként alakult:
Jókai-Nincsen ördög 220 Ft,
Jókai-A régi jó táblabírák 550 Ft(új kiadás),
Szilvási-Albérlet a Síp utcában 330 Ft.

Tehát 3 könyvért összesen 1100 Ft-ot fizettem, ami szerintem elég méltányos ár értük. Az állapotuk meglehetősen jó, az új kiadásos Jókai igazán szép, néhány lapja kicsit pecsétes, a másik két regény állapota szinte tökéletes. Persze a lapjaik kicsit sárgák, de hát nem új könyvekről beszélünk.

Egy könyvmoly esete a kötelező olvasmányokkal

Sziasztok! Mint láthatjátok újra itt vagyok. Ne haragudjatok a rengeteg kihagyás miatt, de elég zűrös volt az életem az utóbbi hónapokban. Sok cikk megírásával elmaradtam, a mangás már félig készen is van. Igyekszem ezentúl aktivizálni magam. Szóval kezdjünk is bele. Talán néhány hete kering a neten ismételten az a hír, hogy át kéne írni a kötelező olvasmányok listáját, amiből elsősorban Jókait húznák ki. Az Index felmérése szerint az olvasóik zöme a Harry Pottert tenné kötelezővé. 

Arra gondoltam, hogy megosztom a tapasztalataimat a kötelező olvasmányokról és végül szót ejtek majd a hatásukról is. Én egész életemben imádtam olvasni. A könyvek szeretetét már az anyatejjel magamba szívtam. Nagymamám nagyon sokat vigyázott rám és nála is állandóan ott volt egy könyv,sőt az ő anyukája(tehát a dédanyám) is könyvmoly volt. Szóval nyugodtan kijelenthetem, hogy a családom női ágában hagyomány olvasni.Egy gyerek fejlődésében a környezet nagyon meghatározó, így egyáltalán nem meglepő, hogy én is már egészen kislányként oda voltam a könyvekért.

Animés a gyerek: Mit tegyek?!

Először is elnézést szeretnék kérni azért, hogy nem jelentkeztem mostanában, de elég eseménydús volt az augusztusom és nem volt se időm se energiám egy hosszabb cikk megírásához. De most van egy kis fölös szabadidőm, úgyhogy gondoltam írok egy elég kényes témáról. Sok szülőt látok, akik kétségbe vannak esve, mert a gyerek nagy szemű japán "meséket" néz és elítélendőnek vagy szégyellni valónak tartja ezt. Szeretnék tehát ebben a bejegyzésben rávilágítani eme szubkultúra pozitívumaira és kicsit megnyugtatni vagy épp felvilágosítani az animés társadalom ellen szólókat.

Amikor valaki elkezd egy szubkultúra iránt érdeklődni és később a részesévé válik, akkor kívülállóként kezdik kezelni, mert ezek a dolgok szűk rétegeket érintenek meg. Így aztán elkerülhetetlen a kiközösítés, a megbélyegzés sajnos az adott szubkultúra bármilyen fokú ismerete nélkül. Sokszor azonban már eleve megvan a kiközösítés érzése, így ezért is temetkezik bele valaki az animék világába(közöttük én is).
Igaz, hogy nincs gyerekem(tekintve, hogy 20 éves vagyok), de ismerem a két fél nézőpontját: a szülőét és a gyermekét is. Nem egy animés kortársam sopánkodott már amiatt, hogy a szülei mennyire ellenzik azt, hogy animéket néz és láttam a saját szüleim reakcióit, hozzáállását is.

Elöljáróban fontos megjegyezni, hogy szülőként jó tudni, hogy mit néz a gyerek. Az anime nem csak gagyi mese, mint azt sokan hiszik. A japán kultúra szerves részét képezi, egy óriási piac, ami minden igényt igyekszik kielégíteni, így minden műfajban érdekelt. A kifejezetten kisgyermekeknek szóló történetektől kezdve a fiatal fiúk és lányok érdeklődését kielégítő műveken át eljutunk a felnőtt tartalmakhoz is. Tényleg mindenféle műfajban jelen van: iskolai élet, fantasy, romantikus,sport, gasztronómia, művészetek(zenés, képzőművészeti), történelmi, akció, kaland, vígjáték, sci-fi, +18-as tartalmak.
Ezek a műfajok is tovább ágaznak, például a +18-asba beletartozik a hentelős horror, a hentai(azaz pornó) és kifejezetten a meleg kapcsolatokra épülő képregények és animációs filmek tárháza is végtelen. Ebből a felsorolásból is kivehető, hogy nem kell egyből legyinteni, ha valaki előáll azzal, hogy animéket néz és mangákat olvas.
Ha pedig ez a személy a gyerekünk, akkor jobb, ha tudjuk, hogy ilyen dolgok is léteznek ebben a világban, persze ez csak egy kis szeletét képzi és inkább figyelemfelkeltésnek szántam ezen műfajok kiemelését.

Madár matricák az üvegfelületeken: Mik is ezek pontosan?

Tavaly nyáron fedeztem fel azt a szörnyű dolgot, hogy a közeli buszmegállóban naponta 4-5 madár is elhullik azért, mert neki ütköznek a buszmegálló üvegének. Sajnos csak egy madársziluett matricát ragasztottak rá az elég nagy felületre, így szerencsétlen madarak tömegesen repültek neki és haltak szörnyet. Azt is észrevettem, hogy az emberek nagy része nem tudja mire valók ezek a matricák és unalmukban a buszra várakozva rendszeresen kaparják le őket. Mivel imádom a madarakat és szívügyemnek tekintem a védelmüket, így arra gondoltam, hogy írok egy rövidke cikket erről a témáról.

Nos, kedves olvasóim ezek a fekete madársziluett matricák arra valók, hogy az üvegfelületre felragasztva onnan elijessze a madarakat. Mivel ők nem mindig látják, hogy az adott helyen üveg van, így hamar megtörténhet a baj. Magyarországon elég sok a védett faj, így fokozottabban kéne figyelnünk a környezetünkre. Nem csak a buszmegállók jelentenek potenciális veszélyt, hanem a magas épületek is, amelyeken sok az ablak, vagy az üvegből készült építmények.
Mire is való ez a matrica pontosan? A válasz igen egyszerű: ha kifejezetten ragadozó madár sziluettjét alkalmazzuk, akkor rengeteg madár messziről el fogja kerülni az üveget/ablakot. Ugyanis kísérletekkel bizonyították, hogy a madarak félnek a ragadozók árnyékától, mert képesek felismerni a sziluettjüket. Itt főleg a héja, karvaly, sólyom, esetleg sas matricák jöhetnek szóba. Sokszor látunk azonban galamb sziluetteket is, ami nem jó megoldás! Nem hogy elriasztja, de oda is vonzhatja a fajtársakat, így a tragédia még nagyobb méreteket ölthet.

Rajzos miniforradalom-Avagy festő tanfolyamos csatározás az én szememmel

Van a rajzos, vagy nevezhetjük művész/alkotó világnak egy kevésbé ismert zuga, ahol azon fáradozunk, hogy segítjük egymást, őszinte és építő kritikával illetjük a másikat és harcolunk a tudatlanság,igazságtalanság vagy törvénytelenség ellen. Ne gondoljatok túl sok emberre, sajnos a nethuszár másoló- és rablópandúrok hatalmas számbéli előnyben vannak. Azért gondoltam, hogy megírom ezt a cikket, mert fontosnak tartom, hogy az átlagemberhez is eljusson az, amit mi képviselünk és amiért harcolunk vagy egyszerűen csak zavarja a szemünket és az önérzetünket.

Történt ugyanis az, hogy egy lány kitette az egyik csoportunkba, hogy ő értékelt egy oldalt, ami azzal foglalkozik, hogy pénzért tanfolyamokon ugyan azt a festményt lemásoltatják az emberekkel. Leírta, hogy rajzosként neki ez nem tetszik és ebben semmi egyedi nincs. Ezután az oldalra kitettek egy, a lány nevével(amiről lefelejtették az ékezetet) ellátott "Nem haragszunk YX" nevű kupont a következő tanfolyamokra. Ez volt az a pont, ahol sokan felhördültünk. Egy olyan országban élünk, ahol ha valaki negatív kritikával mer illetni valamit vagy valakit, akkor azt meg kell szégyeníteni, ki kell nevetni vagy gúnyolni vagy esetleg neki kell ugrani. Jelen esetben minden megtörtént, a résztvevők és az oldal is eléggé kiadta az útját a leányzónak. A fő érvüket az képezte, hogy nem vett még részt ezen, mi joga van értékelni a szolgáltatást? Persze ez igaz, viszont aki éveken keresztül képezte magát vagy esetleg még képzőművészeti iskolába járt, az nem keres fel ilyen tanfolyamokat.
Mérgemben elküldtem az oldal linkjét a barátomnak, de felvetette a kérdést: Miért fáj ez nekünk?. Ekkor jöttem rá, hogy az emberek nem feltétlenül értik meg azt, amit mi rajzos szemmel nézünk.
Főként ezért is gondoltam, hogy írok erről egy cikket, hogy elmondhassam a saját szemszögemből, hogy mi zavar az ilyen és ehhez hasonló tanfolyamokban.

Animék, amelyek nagy hatással voltak rám

Mindenki életében vannak meghatározó sorozatok, filmek, könyvek, képregények. Így vagyok én az animékkel. Körülbelül 10 éve vagyok rajongója ezen animációs filmeknek. Sok mindenen átsegítettek már és nélkülük biztosan nem az lennék, aki ma vagyok. Rengeteg dolgot köszönhetek az animéknek, köztük a rajzolást, a barátomat, a céljaimat és még sorolhatnám. Ebben a cikkben szeretném megemlíteni azt a néhányat, amelyek komoly befolyással voltak rám.

Kaleido Star és Inuyasha

Azért vettem őket egy kalap alá, mert ezek is az első animéim között voltak(persze a Pokémon volt a
legelső). Még nem is tudtam, hogy mik ezek, csak néztem őket, mert nagyon szerettem a történetüket és valahogy más hangulatot árasztottak, mint a többi RTL-en sugárzott rajzfilm. Szerintem az én generációmnak ezek voltak a kezdő löketek ahhoz, hogy fanná váljanak.Minden szombat és vasárnap reggel felkeltem csak azért, hogy ezeket bámulhassam. Az Inuyashát pedig folyton el is játszottam egy gyerekkori barátnőmmel. Botokat gyűjtöttünk, hogy kiválaszthassuk a legmegfelelőbbet a Tessaigának és volt, hogy fél napokat a történet újrajátszásával töltöttünk.


Honey and Clover, Nana, Death Note, Bleach, Slayers, Full Metal Panic!

Ezeket is egy csokorba szedtem, mert fontosak voltak az életemben, de kb. egy időben néztem őket, hisz ezeket (is) adták az Animax-en. Ekkor már tisztában voltam az anime fogalmával. Kb. 10-11
éves lehettem és még jó pár évig nem volt internetünk. Így aztán a kialakulóban lévő érdeklődésemet és rajongásomat kielégítő média a tv-re és a Mondo Magazinra korlátozódott. Minden este 8-kor ott ültem a képernyő előtt és vártam a kedvenc sorozataim újabb részeit. Szeretettel gondolok vissza ezekre az évekre, mert volt egyfajta elérhetetlen érzetük ezeknek a műveknek. Ha épp nem tudtam valamelyiket megnézni, akkor videó kazettán rögzítettem őket. Ezek miatt léptem egy lépcsőfokkal feljebb a rajongásban és igyekeztem róluk minden információt, képet stb. összegyűjteni.

Lovely Complex


Ezt még azelőtt megnéztem, hogy az Animaxen elkezdték sugározni. Jókat nevettem rajta, később szinkronnal is megnéztem és anyukámat is bevontam, aki mindig dőlt a nevetéstől. Azért szedtem ezt a művet külön, mert jó szórakozást jelentett péntekenként anyuval ezt nézni és később a főszereplő, Risa miatt kaptam meg ezt a becenevet az animés osztálytársaimtól. Nem véletlenül lettem én is Risa; magas voltam/vagyok, kissé béna, a szerelemben abszolút pancser(voltam), ugyan olyan hülye fejeket vágtam és ennyi pont elég volt ahhoz, hogy egy életre rám ragasszák ezt a nevet.

Stormdancer -Vihartáncos (A lótusz háborúja 1.kötet)

Adatlap:

Év: 2014
Oldalak száma: 497
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Író: Jay Kristoff
Műfaj: akció, fantasy, kaland, dráma, harcművészet, steampunk, samurai, tragédia, alternatív világ, robot, felnőtté válás, természetfeletti, youkai, történelmi, isten .

Ezt a csodás könyvet nemrég kaptam ajándékba. Bevallom, félve kezdtem el olvasni, hisz egy steampunk Japán történetet nagyon jól és nagyon rosszul is meg lehet írni. Szerencsére ez az előbbire sikerült és minden kétségem elszállt, amikor mélyebben belevetettem magam ebbe az izgalmas és elragadó történetbe.
Remélem nem fog benneteket zavarni, de mostantól könyvekről is írok. Persze csak olyanokról, amik valamilyen módok kapcsolódnak a japán és egyéb keleti kultúrákhoz.Nos, vágjunk is bele!

Ezt a cikket egy régi, elhagyatott blogomról hoztam át ide, mert szerintem egészen jól sikerült és úgy gondoltam, hogy megosztom itt is. :)

Miért utálják a rajzosok a mániákus másolókat?

Sajnos saját screenshot

Ebben a bejegyzésben arról szeretnék írni, hogy miért ugranak a képzettebb rajzosok azokra, akik másolt munkákkal dicsekednek. Szerintem hatalmas probléma az, hogy valaki nem tud túljutni a másolás fázisán és képtelen egyedit alkotni. Szeretném kifejteni, hogy szerintem mik azok a határok, amiket átlépve már pofátlanságról beszélhetünk és miért fontos túllépni az állandó másoláson. 

Először is fontos leszögezni, hogy a másolás folyamata szükséges és alapvető a rajzolás tanulásának kezdetekor és később is hasznunkra válhat. Megtanuljuk megfigyelni a formákat, az arányokat, növeli a koncentrációs képességünket, a kitartásunkat és idővel a sok másolás által rátalálunk a saját stílusunkra. A berögzült tudásunkkal elkezdünk kísérletezni, többé már nem görcsölünk rá mindenre, hanem rákoncentrálunk a tartalomra, a szimbolikára, a nagyobb kifejezésre.
Tehát a másolás egy nélkülözhetetlen állomás a rajzolás tanulásának folyamatában. Minden nagy művész így kezdte, de tovább tudott lépni és itt ez a kulcsszó!

Mindig is nagyobb keletje volt a realisztikus vagy legalábbis arra törekvő ábrázolásnak az emberek között. Sajnos azt látom, hogy mára ez odáig  fajult, hogy egy bénább, de ismert képről másolt rajz/festmény sokkal népszerűbb, mint egy egyedi stílusú munka.
Ez azt eredményezi, hogy nagyon sok kezdő és később haladó alkotó is megragad a másolásnál. Szerintem ez egy idő után az egyén fejlődésének útjába áll, mert nem képes magától valami egyedit és utánozhatatlant alkotni és fejből, a saját világából, a lelkéből feltárni egy darabot. Ez az alkotói lélek tudatos vagy tudattalan rombolása. Aki igazán szívéből csinálja mindezt, annak egy idő után meg kell mutatkoznia. A saját stílus nem olyan könnyű, mint azt hisszük. Tudatos önképzés, gondolkodás és rengeteg próbálkozás eredménye. Itt most ne hónapokban, hanem években, évtizedekben kell gondolkodni.

Hová lettem?

Sziasztok!

Most egy kis személyes bejegyzés fog következni, mert eléggé eltűntem és szeretném tudatni, hogy nem a lustaság és az ihlet hiánya okozta mindezt.
Miután letudtam a vizsgáimat, szinte azonnal elkezdtem dolgozni, hogy nyárra legyen egy kis pénzem. Minden nap 9-9,5 órákat húztam le, szóval nem igazán volt energiám egy cikk megírására.
Plusz a korai kelés már ismeretesen nagy ellenségem, így a nap végén kipurcanva estem be az ágyba.
A többi blogomat is csúnyán elhanyagoltam és sajnos a rajzaim száma se emelkedett(egyel se).

Viszont jó hír, hogy most pénteken letudtam a munkát és végre jöhet a megérdemelt pihenés és persze utána az írás. Elég sok mindent tervezek a nyárra: miközben dolgoztam azon is kattogott az agyam, hogy miket írjak ide, így néhány ötlettel gazdagabb lettem. Tervben van két, vagyis igazából 3 nagy projektem: BJD babát akarok készíteni(amihez remélhetőleg jövő héten megérkezik a gyurma), történetet írok és ezt meg is valósítom képregény formában. Mindezek mellett kirándulni és nyaralni is tervezek, szóval ha minden jól alakul, akkor tartalmas 2 hónap vár rám. És ha aktív vagyok, akkor jobban jön a kedv és az ihlet is a cikkíráshoz. :)

Ennyi akart volna lenni ez a kis beszámoló a jelen helyzetemről.

Hamarosan jelentkezem egy új bejegyzéssel.

Pacsirták közt bagolynak lenni 2.rész: Mindennapos nehézségek

Az első részben azt fejtettem ki, hogy miként válhattam bagollyá. A cikk végén pár mondat erejéig kitértem arra is, hogy milyen hátránnyal jár ez a fajta életstílus. Most ezt a gondolatmenetet szeretném tovább vinni és leírni a kedves olvasóimnak, hogy milyen nehézségekkel találom magam szembe a hétköznapok során a bagoly lét miatt.

Egy átlagos bagoly jobb esetben 10 óra után kel fel, de csak ha nem volt fent hajnali 3-ig. Mikor csörög az ébresztő tudod, hogy nagyon zombi leszel egész nap. A legnagyobb fejtörést mindig az ügyintézés és az orvos látogatása okozza. Ilyenkor nem elég, ha vegetálsz az elkövetkezendő 6-8 órában, mert észnél kell lenned, ha nem akarod, hogy valamit rosszul állítsanak ki vagy az orvos hasi panaszokkal elküldjön a fül-orr-gégére.
Persze ezek nagyon sarkított példák voltak. Az iskola hol marad?-kérdezhetnétek.

Egy rocker vallomásai 1.rész: Miért lettem rocker?

Mi jut eszünkbe arról, ha meglátunk egy kék hajú, koponyás pólós lányt az utcán? 
Általában az, hogy biztos sátánista, drogos, semmire kellő, gonosz és társai. 
Ez most nem egy légből kapott elképzelés, mert hallottam már a hátam mögött ezeket a jelzőket suttogva kimondani.
Általában minden emberről elsőre és a külsője alapján ítélünk, de a 21. században igazán leszokhatnánk erről a maradi szokásról.
Régen a ruha és a kinézet fontos rangjelző funkciót is ellátott és a családi címerek, színek határozták meg, hogy hova sorolnak a társadalmi ranglétrán. Mára viszont ezek az attitűdök értelmetlenné váltak és mindenki azt vesz fel, ami neki tetszik. Ahogy régen, úgy most sem a ruha teszi az embert. Attól, hogy valaki beleszületett egy vagyonos nemesi családba még lehetett egy borzasztóan rossz ember, míg egy egyszerű kisnemesi vagy paraszti származású ember lehetett becsületes és empatikus. Azonban ez fordítva is ugyanúgy lehetett igaz.

Mi a helyzet ma? Semmi különös, szerintem nem sokat változott az a nézet, hogy csak a külső alapján ítélünk. Persze, ebbe a hibába néha az ember belefut, de én igyekszem nem elítélni másokat, ha már ők ezt teszik velem.
Elől van két kék tincs a hajamban, szinte mindig feketében járok, csontvázkezes csat díszíti a hajamat, fekete körömlakkot viselek, a kiegészítőim is koponyásak vagy csontvázasak.
Én így érzem jól magam, máshogy el sem tudnám képzelni az életem. Régen piercingem is volt, de sajnos a bőröm nem bírta, így ki kellett vennem.

Hogyan viselkedj egy cosplayerrel?

Forrás:Yayacosplay

Nemrégiben került megrendezésre a debreceni PlayIT, ahol cosplayesként megint ugyan azokba a viselkedéstípusokba botlottam bele, amik már eddig is zavartak. Szeretném végre leírni, hogy mik azok, amik lehet, hogy neked egy rendezvényen fel sem tűnnek, de egy cosplayest nagyon zavarhatnak vagy bánthatnak. Remélem lesz olyan, aki elolvasva ezt a kis bejegyzést változtat majd a viselkedésén, amit esetleg eddig észre sem vett.

Ami alapvetően hiányzik szerintem a mai világban az emberekből, az a figyelmesség. Az teljesen mindegy, hogy milyen minőségű cosplayben van az illető, de mindenkinek tudnia kell, hogy általában az ember belead mindent a jelmezébe, amit csak tud. Az idejét, az energiáját és a pénztárcáját nem kímélve igyekszik az adott karaktert megformázni. Gyakran egy- két ruhadarabot vagy kiegészítőt nem olyan strapabíróra sikerül megcsinálni, így a cospalyernek ügyelnie kell ezeknek az épségére. Általában nem ezzel van a gond, mert ugye ő tudja, hogy mik a sebezhető dolgok a szettjében, de az emberek nem. Mindenki próbálja kímélni a kis cumóját, de ha állandóan neki mennek, akkor elég nehéz vigyázni a cosplayre.

Új kinézet! :D

Üdv!

Igaz, hogy a blog maga még 3 hónapos sincs, de már elég sok designt pakoltam fel rá, amit 3-4 nappal később levettem. Eddig nem igazán találtam a hozzá passzoló stílust, mert a másik két blogom már kiforrottabb. Arra is rájöttem, hogy a fekete nem a legszembarátabb szín egy olyan bloghoz, ahol hosszú bejegyzéseket írok. A személyes blogom mindig is fekete volt, már 2011-óta szinte más szín nem is jelent meg rajta, most viszont váltanom kellett. Még így sem vagyok teljes mértékben megelégedve a kinézettel, de szerintem az eddigiek közül messze magasan ez a legjobb. Majd kísérletezek még ezzel. :)
Ja és persze végre eljutottam odáig, hogy csináljak egy favicont is az oldalnak. Kellett már, lássuk be.
Remélem így ha valaki idetéved és esetleg elolvas tőlem 1-2 cikket, akkor nem folyik majd ki a szeme. :'D

Hamarosan jönnek az új bejegyzések is. Folytatom a Pacsirták közt bagolynak lenni sorozatom, valamint a szülőkről is írni akarok. Sok cikk van, hogy miként kezeljük a tini gyerekünket, de a fordítottjáról már kevésbé. Valami ilyesmiről szeretnék nyilatkozni.
Valamint jön majd egy cosplayes cikk is, ha időm és energiám engedi. Persze mindenképpen meg fogom írni, csak eléggé besűrűsödött az életem, hisz az egyetemből 2 hét van hátra és utána vizsgaidőszak. De nem akarok inaktív lenni, lehet, hogy előre megírok ezt azt és kiteszem őket ahogy tudom. :)
Na, most kivételesen egy olyan bejegyzést olvashattatok, aminek se füle, se farka nem volt. Bár lehet, hogy a többiről is így vélekedtek. :'D

Még jelentkezem.

Reflektálás: "Hogyan buszozz nyugdíjasként?" Tibi atya posztjára

Tibi atya legújabb blog bejegyzése sokaknál kiverte a biztosítékot és a kommenteket olvasva megfogalmazódott bennem néhány dolog, amit szerintem figyelembe kellene vennie az embereknek.
Alapvetően az értelmezésben látom a hibát. Sok ember kezdett el utálkozni a cikk alatt, de azt mind elfelejtették, hogy ez egy humor oldal és kevés az a vicc, ami nem sért meg egy csoportot. A másik az, hogy nem értem miért veszik magukra azok, akiknek nem kéne? Nyilván valóan a tömeggel, mint jelenséggel van a baj és az ilyen általánosító bejegyzéseknél muszáj skatulyázni.

Először is illene tisztázni, hogy igenis léteznek különböző kasztok az emberek között kimondva vagy kimondatlanul is. Így könnyebb megkülönböztetni őket a kinézetük, viselkedésük alapján és olykor degradáló jelzőként is használjuk ezen csoportok elnevezését, hogy ezzel is minősíthessük az adott egyént. Ezzel szerintem semmi baj nincs, engem is nevezett már szektásnak a saját nagybátyám és csak nevettem a butaságán egy jót.

Így létezhet két csoportja a cikkben szereplőknek: nyugdíjas és nyugger.
A nyugdíjas az a kedves idős ember, aki végig dolgozta az életét és közben a keserűség nem tette gonosszá, bölcs lett és igyekszik tanácsaival segíteni a következő generációkat. Nehézkesen ugyan, de elfogadja a fiatalok bolondságait, mert nem felejtette el, hogy egykor ő is volt tinédzser vagy 30 éves és akkor neki is megvoltak a saját dolgai. Viselkedésével, élettapasztalatával azonnal kivívja a figyelmet és a megbecsülést.

Pacsirták közt bagolynak lenni 1.rész: Bagollyá válásom okai

Kétféle ember létezik: pacsirta és bagoly. A pacsirták korán kelnek, délelőtt és kora délután aktívak, este 9-kor viszont teljesen lemerülnek és hamar fekszenek le. A baglyok ezzel szemben későn kelnek, délután és éjszaka tevékenyek és emiatt elég későn is fekszenek le. A pacsirták többsége miatt rájuk van szabva az élet, de mi a helyzet akkor, ha te nem vagy az a korán kelő típus? Mi lehet az oka annak, hogy 19 év alatt sem sikerült beilleszkednem a pacsirták uralta társadalomba? 
A cikk első részében a bagollyá válásom okait próbálom kideríteni és rátérek majd egy kicsit a társadalom legjellemzőbb reakcióira is az életvitelem kapcsán.

Tévhit: A digitális rajz nem művészet.

Korábban már írtam, hogy a digitális rajzolásnak szeretnék egy külön bejegyzést szentelni, szóval elérkezett az ideje annak, hogy megpróbáljam elhessegetni azt a sztereotípiát, hogy a digitális rajznak semmi köze a művészethez.

Alkotó: daRoz

Az emberek fejében él egy buta kép arról, hogy a digitálisan készülő rajzok nem igazi képzőművészeti alkotások, mert pár gomb lenyomásával elkészülnek és azt mindenki képes megcsinálni. Sajnos nagyon sokan elképzelni sem tudják igazán, hogy miként készül egy ilyen rajz. Sok csoportban láttam már, hogy a tájékozatlanság szülte képzelgések megmételyezik a digitális alkotás világát és egy-egy jobban sikerült mű nagy port kavar. Nem egy rosszalló kommentet olvastam, hogy csak a papír és ceruza használata, na meg a festészet képes maradandót alkotni.
A legfájóbb számomra az, hogy mennyi hozzá nem értő ember pampog nap mint nap ezen és osztja a buta nézeteit, amik jobban terjednek, mint az igazság.

Pénzért rajzolni:Nane vagy naná?

Egyre gyakrabban szembesülök azzal a magyar felfogással, hogy rajzért pénzt kérni szemtelenség. Sokszor látom, hogy egy ilyen poszt alatt megy a veszekedés a két fél között és mindkettő csak falra hányja a borsót. Persze, az könnyen beszél, aki megragadt a pálcika embernél, de most nézzük egy kicsit másabb szemmel ezt a dolgot; az alkotó szemszögéből.

7 éve foglalkozom komolyabban a rajzolással és eleinte nem volt merszem megrendeléseket csinálni, de ahogy nőttem és fejlődtem kezdtem érezni magamban a potenciált, hogy a sok munkával talán kereshetnék egy kis zsebpénzt magamnak. Ez egyszerre szórakozás és kőkemény munka, amit sokan nem képesek tisztelni. Nyilván van egy szint, amit el kell érni ahhoz, hogy pénzt kérj egy alkotásodért, de ha vannak emberek, akiknek kellenek a rajzaid és fizetnek is érte, akkor nem értem a közfelháborodást.

A legáltalánosabb érv az, hogy ha ezt úgyis a magad örömére készíted, akkor az végül is a hobbid, amiért pofátlanság lenne pénzt kérni. Erre csak azt tudom mondani, hogy ha a péknek a sütés a munkája és egyben a szíve csücske is, akkor miért kellene a pékségben fizetni az árujáért? Hisz élvezi és még keres is vele?! Naneeee! Ezt sok ember nem tudja benyelni. Ők azok, akik szenvednek a mindennapokban, mert soha nem vették az erőt vagy a bátorságot ahhoz, hogy megkeressék önmagukat és ki is teljesítsék önnön valójukat, csak élnek egyik napról a másikra, fapofával végzik napi 12 órában a kötelezőt és ennyi. Sajnos azt látom, hogy nagyon sok ilyen ember van. Egyszerűen nem is próbálják a napos oldalát keresni az életnek, megelégednek a középszerűséggel és rendszeresen ostromolják az utálkozásukkal azokat, akik kicsit elvontabb területeken jeleskednek.

"Mi lett azzal a lánnyal...?"

Amikor anyukám először kérdezte ezt meg tőlem kb. 1 éve akkor éreztem, hogy valami eltörött bennem. Óriási álmaim voltak, hittem magamban és bíztam abban, hogy a sok tanulással elérhetek valamit. Amikor majd ott állok a nagybetűs élet előtt, akkor érezni fogom azt, hogy megérte 12 évig kitűnően tanulni. Ahogy közeledett ez az időpont az álmaim lassan realizálódtak bennem. Tudtam, hogy nem lesz belőlem híres mangaka, talán soha nem adják ki még itthon sem egyetlen egy képregényemet se, talán Japánba sem jutok el soha és nem lesz enyém a világ.

Az oktatás, a tanárok és más emberek hozzáállása szépen lassan, de észrevétlenül csipegetni kezdte a szárnyaimat, majd az egyetemre bekerülve tövestől tépték ki azokat. 

A seb még mindig fáj és vérzik, mert rájöttem, hogy ebben az országban nekem sincs helyem, mint sok más fiatalnak. Persze, nagyon konok vagyok, és valahogy mindig próbálok kikecmeregni a gödör fenekéről és elhitetni magammal, hogy már pedig ez nem igaz! Én igenis érek valamit és jó vagyok abban, amit csinálok. Végül mindig kegyetlenül visszalöknek a mélybe és ilyenkor gondolkozom el azon, hogy normális-e ez a hozzáállás?

Biztos, hogy egy fiatal álmodozó és buzgó embert ennyire le kell taszítani a mélybe? Küzdött ő már eleget azért, hogy ott lehessen, ahol van. Az élet ad pofonokat és azokat el kell valahogy viselni. De egyre inkább azt látom, hogy az emberek eltűnnek a suliból. Alig vagyunk néhányan egy szakon és minden áron el akarják velünk hitetni, hogy mi semmire kellő buta tökfejek vagyunk s a tanárok nem is értik, hogy mégis hogyan kerültünk be ide?

Aktuál: A hajunk az égnek áll.

Sziasztok!

Tudom, kicsit furcsa témával nyitom a blogot, de egyszerűen piszkálja az agyamat ez a dolog és nem tudok mellette csendben elmenni(ho-ho). Szeretném az én szemszögemből kivesézni a dolgot, szóval lássuk a medvét, vagyis aput...

Az internetezők kedélyeit pár napja borzoló 1. osztályosoknak szóló színezőről szeretnék ejteni néhány gondolatot.

Alapvetően a felvilágosítással szerintem elég nagy bajok vannak. Ezek pedig onnan gyökereznek, hogy a gyerekeket hülyének nézik és ha kérdeznek, a szülők gyakran kitérnek vagy valami kis butasággal elgagyogják nekik felületesen a dolgokat. Nyilván egy 6 évest is érdekli valamilyen szinten a téma és ha már érdekli, akkor tényleg jobb, ha szakszerű és érdemleges információk tudatába jut, mintha egymástól vagy esetleg az internetről szednének össze téves dolgokat. 

Amikor kb. ennyi idős voltam egy nagyobb lánytól hallottam először a menstruációról és nagyon piszkálta a fantáziám ez a rejtélyes dolog, főleg, hogy maga a lány sem volt teljesen jól informált és óriási misztériumot jelentett ez számomra. Hiába tagadjuk, a fiatalabb generációk hamarabb érnek és olyan sok dologgal találkoznak a netnek hála(hiába van gyerekbarát böngészési mód), hogy muszáj elfogadnunk azt a tényt, hogy esetleg már 6-7 évesen  tesz fel nekünk a szexualitással kapcsolatos kérdést.

Beköszönés

Sziasztok!

Ez a blog a szellemi termékeim gyűjtőhelye lesz. Bármi ami eszembe jut, amiről szeretném kifejteni a véleményem itt fog helyet kapni, de azért próbálom majd mindezt valamilyen kategóriák közé szorítani, hogy egyszerűbb legyen számotokra a böngészés.
Elég nagy az érdeklődési köröm és egy aktív, elgondolkodtató, értelmes vitákra okot adó blogot szeretnék létre hozni. Lehet, hogy szervezek majd be még valakit, hogy még sokrétűbb legyen az oldal, de ez még nem fix.
Persze ha az ember sok mindennel foglalkozik akkor az ideje is megoszlik, de tényleg régóta szeretnék egy ilyen vonalon is haladni.
Na de mi is ez a vonal?
Személy szerint nagyon szeretem az animéket és mangákat, már több százat láttam és olvastam, de magával a japán kultúrával is szeretek foglalkozni, ezen kívül szeretem az irodalmukat is. Ha már irodalom, akkor természetesen a magyarral is ki vagyok békülve,  mostanában rengeteg klasszikus regényt olvasok, szinte falom őket és jó lenne ezekből is valami érdekes cikket összeállítani, hogy például milyen Jókait olvasni 19 éves fejjel a 21. században.
Esetleg aktuális dolgokról is ki fogom fejteni a véleményem, szeretek hosszan írni, de lehet, hogy éppen egy kis érdekességre lesz időm vagy kedvem. Van, amit nem kell olyan hosszana boncolgatni.
A filmek terén nem  vagyok annyira tájékozott, kevés az a film, ami igazán megfog. Persze, a nagy filmimádó barátom miatt mostanában elég sokat megnéztem, szóval akár ilyesmi is terítérke kerülhet.
Ha mindez nem lenne elég, akkor imádok rajzolni és művészi pálya felé is kacsingatok, de a realitás talaján élve emellett tanári szakos vagyok(informatika és rajz). Úgyhogy biztosan írok majd a képzőművészettel kapcsolatos témákról is.
Emellett imádom a zenét, nekem az alkotás folyamatához tartozik a muzsikaszó. Főleg rockot és metalt hallgatok, de anyukám miatt szeretem az operetteket, az értelmes rappel sincs semmi bajom és a '90-es évek zenéit is kedvelem, hisz ezeken nőttem fel. A mosógép "zenén" kívül bármire nyitott vagyok, szóval biztosan zenei cikk is előfordul majd.

Dióhéjban ennyi lenne az, ami miatt létre hoztam eme blogot. A többi a jövő zenéje...