2018. július 13., péntek

Papagáj tartás 1.rész: nehézségek

Részlet egy képregényemből.
 Mivel a blog mindennel foglalkozik, ami engem érdekel, így szerintem ez a cikk is meg fog férni a többi között. Volt már szó egyszer madarakról, de akkor az őket védő matricákról ejtettem meg egy bejegyzést. Egyre több csoportban és helyen látom azt, hogy valaki felteszi a nagy kérdést: milyen papagájt vegyen, vagy éppen miért ne vegyen?! Nos, kedves madár vásárlás előtt állók! Ha esetleg még bizonytalanok vagytok a témával kapcsolatban, akkor olvassátok el a cikket, amiben megosztom a tapasztalataimat. Először a vásárlás elleni érveimet fejtem ki, aztán jöhet a pozitívum, hogy miért is jó egy papagáj gazdájának lenni. Ezt két külön cikkben fogom kifejteni, mert nagyon hosszú lenne, ha a kettőt egybe venném. Tehát ebben a bejegyzésben a papagáj tartás árnyoldalával ismerkedhettek meg.  

Mennyi év tapasztalatáról van szó? Kb. 15 éve van papagájom, ami azt jelenti, hogy 5 éves voltam, amikor megkaptam az elsőt. Kicsi koromtól kezdve imádom a madarakat és a papagájokat, így egyszer anyáék megleptek egy hullámos papagájjal. Eddig 4 madaram volt, ebből 3 hullámos papagáj és egy nimfa. Már csak a nimfa él, őt tenyésztőtől vettük, a többi madaram állatkereskedésből volt.
Az első és legfontosabb dolog, amit egy madár vásárlása előtt át kell gondolni az az, hogy biztosan akarjuk-e? Minden állat felelősséggel jár, így egy papagáj is. Azonban ekkor kell eldöntenünk, hogy milyen fajtát vásárolunk. Szerintem egy kezdő madártartónak a nimfa a legjobb választás. Nem olyan nagy, könnyen szelídíthető és sokáig él. Bizony, a papagájok tovább élnek általában, mint egy kutya és egy macska. A legfiatalabban elpusztult madaram is 8 éves volt. Minél nagyobb a madár, valószínűleg annál tovább él. Tudom, hogy nagyon menőnek látszik, ha az embernek van egy kakaduja, de gondoljunk bele abba is, hogy ezek a jószágok fogságban 50 év fölött is élhetnek. Egy londoni sárgabóbitás kakadu 137 évesen pusztult el![wikipédia]



Ha az életkor nem riaszt el, akkor közölnöm kell, hogy a papagájok nem olyan kis édibédik, mint ahogy azt a filmekben/interneten látjuk. Ezek a madarak nagyon intelligensek, saját egyéniséggel rendelkeznek, így nagyon különbözőek lehetnek. Az enyém nagyon aranyos és szelíd, de borzasztóan félős. A nimfák hírhedten neofóbok, tehát minden új dologtól félnek. Az enyém kimaxolja ezt a dolgot, ugyanis ha egy új játékot teszek a kalitkájába, akkor képes hetekig a kalitka másik végéből ijedten figyelni az új tárgyat. Aztán persze megbarátkozik vele,de azért elég nehéz így bármi újdonsággal kedveskedni neki, mert nem akarom állandó félelemben tartani szegényt. Nem csak a kalitkáján belül fél az új dolgoktól. Ha a környezetében megváltozik valami, akkor napokig ijedős és feszült. Soha nem bántottuk, de már egészen kicsi korától kezdve ilyen és ezzel nem lehet mit tenni.
Ebből is jól látszik, hogy az enyémnek ilyen a személyisége, ezzel kell élni és vigyázni rá.

Ez még annyira nem is lenne idegesítő, de a papagájok gyakran agresszívek. Hiába minden szelídítés és simogatás, olykor-olykor odakapnak. Az enyém kifejezetten agresszív, ha időváltozás jön, de egyébként nagyon szereti, ha simogatják a fejét. Mégis csípett már meg annyira, hogy vérzett az ujjam. Persze az évek alatt kiismertem, már látom a fején, ha nem lehet simogatni, mert olyan kedve van. Viszont ő csak egy nimfa. Ha nagyobb madarat veszünk nyilván a sérülés mértéke-amit esetleg okozhat-is egyenesen arányosan nő. Egy kakadu vagy akár egy nagy sándorpapagáj is komolyan meg tudja sebesíteni az embert. A papagájok idővel azért is agresszívvá válhatnak, mert elérkezett a nemi érés és ha nincs párjuk, akkor az emberek közül választanak egyet maguknak(ez általában az, aki a legtöbbet foglalkozik vele). Őket gyakran kisajátítják és védelmezik, így agresszívan viselkednek a környezetükben lévő többi emberrel.Ez inkább a nagyobb fajokra jellemző, szóval óvatosan bánjunk a papagáj fajának kiválasztásával. Persze a legopcionálisabb az, ha van egy párja, de kezdőként szerintem először csak egyet vásároljunk, utána majd ha belejöttünk a tartásba, akkor vegyünk mellé párt.

A pár kérdésből egyenesen következik az,hogy ha nem foglalkozunk eleget a madárral, akkor magányos lesz. A papagájok társas lények és nagyon boldogtalanok tudnak lenni egyedül. Ha depressziósak lesznek a magánytól, akkor elkezdik kitépkedni a tollaikat, akár teljesen le is csupaszíthatják magukat. Ezzel utat nyitva a fertőzéseknek és a betegségeknek. Ha ez nagyon elharapódzik, akkor el is pusztulhatnak.

Fontos tényező még, hogy a papagájok rettenetesen hangosak! Persze ez is mérettel arányosan nő. Már egy hullámos is óriási zajjal jár, az egész családot képes felvisítani szombat reggel 6-kor. Képzeljük csak el, hogy milyen lehet mondjuk egy arapapagáj reggeli "éneke". A madarakat nem kifejezetten érdekli, hogy reggel 6 vagy 8 óra van, ha neki kedve szottyan visítani, énekelni, akkor nem tudod megállítani.
Sokan azért vesznek papagájt, mert "beszél". Azt azonban elfelejtik, vagy nem is tudják, hogy ez nem minden madárra igaz. Egyébként sem beszélnek, hanem hangot utánoznak. Nyilván a nagy fajok mesterien képesek elsajátítani akár egész mondatokat, de ez még nem beszéd. Egyébként nem buták, az enyém is tudja, hogy a szia egy köszönési forma és mindig üdvözöl minket.
Ha valaki csak azért vesz madarat, hogy az beszéljen, akkor inkább ne tegye! Nem minden papagáj képes a "beszédre", sokan csak dallamokat utánoznak, az emberi beszéd teljesen hidegen hagyja őket.
És ugye ha a "beszélő" papagáj mégsem beszél, akkor bekerül egy eldugott szobába, mert unalmas. Aztán esetleg ajándékként végzi, vagy egy Vatera hirdetésben árulják szerencsétlent.
Arról nem is beszélve, hogy rengeteget kell ahhoz foglalkozni a madárral, hogy megtanuljon dolgokat. Minden nap rá kell szánni az időt.
Egy képregényem ebben a témában :D

Mindezeken kívül fontos még a tartásuk is. Ezek a madarak generációk óta fogságban élnek, tehát nagyon érzékenyek. Nem szabad őket huzatos, túl hideg, meleg, sötét helyre tenni. Minden nap enni és inni kell nekik adni. Jó, ha van előttük egy kis tálban sóder, ami jót tesz a begyüknek és az emésztést elősegíti. Fontos a változatos étrend. Nagyon sokféle ételt megehetnek, csak előtte utána kell nézni, hogy mit lehet adni és mit nem. Az enyém sajnos válogatós, a magok közül sem eszi meg bármelyiket. Pedig eleinte próbáltunk neki különféle zöldségeket, gyümölcsöket, főtt tojást adni, de mindent ott hagyott a tálkájában. Az almot hetente cserélni kell és kis kefével lekaparni az ürüléket a ketrec különböző részeiről. Az is fontos, hogy röptessük a házban. Így egy kicsit kitör az unalmas ketrecből és edzésben marad. A növényekre, kis tárgyakra figyelni kell, mert ezeket megéve mérgezést kaphat vagy az apró dolgokat lenyelve megfulladhat.Ráadásul mindent megrágnak, ami az útjukba kerül és előszeretettel kakilnak össze mindent. Fontos, hogy nagy ketrecben legyenek, mert mi sem szeretnénk egy szűk helyen kuksolni a nap nagy részében...
Nagyon nagy koszt csinálnak és a tolluk hamar porosodik. Nyáron langyos, szoba hőmérsékletű vízzel szoktam szórófejes spriccelővel kicsit meglocsolni. Tálkát is be lehet helyezni a ketrecbe, ha nem olyan félős a madár, mint az enyém. Általában nagyon szeretnek pancsolni.(kivéve az enyém xD) A vedlésről meg nem kell regélnem, olyankor úgy néz ki a ketrece és a környezete, mintha megnyúztuk volna. :'D

Az is nagyon fontos, hogy honnan vásárolunk a madarat. Szerintem a legjobb, ha felkeresünk egy tenyésztőt, aki már egészen a kikelést követően kézhez szoktatja a madarakat és egy szelíd, emberhez szokott állatot kapunk. Emellett ezek a jószágok egészségesebbek is, hiszen a tenyésztő odafigyel rájuk, megkapják a szükséges tápanyagokat és biztos, hogy tisztán tartja őket. A tenyésztőtől vett papagáj könnyen szelídíthető, barátságos és valószínűleg egészségesebb, tehát tovább fog élni.
Lehet, hogy ez a megoldás drágább, de szerintem hosszú távon kifizetődik, hiszen nem egy fújtató, csípő kis tollgombócot kapunk, hanem egy szelíd madarat.
Az állatkereskedéses példányok viszont általában vadak/vadabbak, nehéz őket szelídíteni, vagy szinte teljesen lehetetlen. A nimfa papagájjal még nincs is olyan nehéz dolgunk, ők könnyen szelídülnek, de inkább ne kockáztassunk. A barátomnak is egy ugyan olyan madara van, mint az enyém és állatkereskedésből vásárolták. Szerintem a madár életcélja az, hogy letépje valakinek az ujját...
A higiéniáról már nem is beszélnék az állatkereskedésekkel kapcsolatban... Három állatkereskedéses hullámos papagájom volt, ebből csak egyet sikerült úgy-ahogy megszelídíteni.

És ha már a pénz szóba jött, akkor megemlíteném, hogy egy madár és a tartozékok is elég drágák lehetnek. Persze ez egy kis példánynál annyira nem sok, de egy jákó/kakadu/nagy sándor/ara papagáj esetében súlyos százezrekbe kerül. Egy nagy példánynál pedig már nem is ketrecben, hanem röpdében érdemes gondolkodni.

Arra is ki kell térnem, hogy egy madár tényleg nagy felelősség. Mivel az enyém engem tart a párjának, így ha napokra elutazom otthonról, akkor szinte meg se mukkan. Bezzeg mikor itthon vagyok! Ha nyaralni megyünk, akkor nem vihetjük magunkkal, valakire rá kell bízni. Ha több napra utazunk el, akkor mindenképp kell neki a társaság. Nem elég, ha csak valaki naponta enni és inni ad neki, hiszen ő is egy érző és társaságszerető lény. Ne hagyjuk egyedül huzamosabb ideig, mert akár bele is betegedhet a magányba!

Ha mindezeket átgondoltad és úgy érzed, hogy a fent említett nehézségek és negatívumok ellenére is szeretnél papagájt, akkor csak annyit mondok: hogy sok boldog évet kívánok vele/velük! :)

Végezetül pedig itt hagyom ezt a videót, mert rengeteg érdekességet tartalmaz és sokat megtudhatunk a papagájokról és a tartásukról.

Köszönöm a  figyelmet!
A következő cikkben a pozitívumokat fogom hozni.

2 megjegyzés:

  1. AHoy!
    Még mindig nagyon szeretem a rajzaidat! :D
    Ne kérdezd miért jutott eszembe ez a kakaduról: https://www.youtube.com/watch?v=wR-zPkrWoF0 XDDD

    Tetszett ez a cikk, jól összefoglaltad, főleg, hogy a papagájokhoz nem nagyon értek, de legalább ma is tanultam valamit! :D XD

    Nővéremnek, amikor még én gondolatban sem voltam valami kisebb madara volt, talán kanári, nem tudom, lehet papagáj, de azt mondták a szomszéd kislány kinyitotta a ketrecét és mivel az ablak niytva volt el is tűnt. :/ Ők nem szoktak hazarepülni, ha mondjuk elkalandoznak, vagy inkább jobb őket a kis zugukban tartani? Lehet hülye kérdés. XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Yo! :D
      Köszönöm. :3
      Lol. XDD

      Köszi. :D Örülök, hogy tanulságos volt. ^^

      Szegény. :( Nem repülnek haza, kivéve ha meg nem tanítod őket. De ezt inkább a nagyobb papagájok tudják megtanulni. Nagyon sokat kell velük gyakorolni, hogy be lehessen hívni őket. Hiába a több év gyakorlat, ha mondjuk megijed valamitől és azért repül el, akkor nagyon nehéz befogni. :( Több ilyen videót is láttam már. Szerencsére jó véget értek. :D

      Törlés