2019. március 6., szerda

Hogyan fogadjuk a kritikát?

Részlet egy képregényemből
Ma csak úgy random beugrott,  hogy írhatnék erről a dologról cikket. Aki alkotó, vagy bármit létre hozott már az életében, legyen szó akár egy blogról, versről, dalról, festményről, az mindig azzal jár, hogy valaki úgyis megkritizálja. Mennyire van ezzel baj? Hogyan kell ezt lekezelni? Nos, erről szeretnék most szót ejteni ebben a cikkben, a személyes tapasztalataim alapján.

Kezdjük azzal, hogy meghatározzuk a kritika szó valódi jelentését. A Wiki Szótár szerint:
"Értékelő vélemény, illetve ennek elmondása egy személy vagy alkotás rossz vagy jó tulajdonságairól személyes megítélés alapján; bírálat."
Tehát önmagában a kritika nem negatív, a jó értékelés ugyanis az építő jellegre megy. Manapság inkább negatív értelemben használjuk és lett egy többlet jelentése ezáltal.
A kritika nem ördögtől való, de ehhez két ember szükséges. Az egyik az alkotó, akinek a munkáját minősítik és a másik a közönsége. Kell egy bizonyos fokú intelligencia ahhoz, hogy képesek legyünk a személyeskedésen kívül értelmes, építő dolgokat is megfogalmazni. Tudnunk kell meglátni mindenben a jót és a rosszat egyaránt. Ki kell tudnunk emelni a pozitív tulajdonságokat és ezután elmondani a negatívumokat is.


A kritikának nem a fröcsögésről és az utálkozásról kell szólnia. Persze a nagyon megosztó, felkavaró, polgár pukkasztó dolgok mellett az emberek kevésbé képesek higgadtak maradni. Mégis meg kell látnunk azt, hogy amiért valami nekünk nem tetszik, attól még lehet értelmes nyilatkozatot tenni róla. A megnyilvánulásaink ugyanis minket tükröznek.Ez az egyik oldal, a befogadó, a kritizáló dolga.

Mi a helyzet az alkotóval? Gyakran találkozom rajzos csoportokban azzal a jelenséggel, hogy az alkotó hibáira rámutatnak, az pedig személyes sértésnek veszi és támadóan lép fel. Pedig ez is a tanulási folyamat része. Ha tényleg komolyan szeretnénk foglalkozni az adott dologgal, akkor meg kell tanulnunk elfogadni azt, hogy igenis lesznek emberek, akik nem fogják szó nélkül megállni a munkánkat. Jobb esetben ezekből tényleg tanulhatunk. Egy objektív szemlélő gyakran képes olyan hibákra rámutatni, amiket mi, vagy az ismerőseink nem látunk, akár az elfogultság miatt is. Ha értelmes, jól megindokolt, logikusan felépített kritikával illetnek, akkor érdemes elgondolkodni rajta.
Az ilyen embert általában a jó szándék vezérli és tényleg segíteni szeretne az alkotónak.

Tudom, még így is nehéz lehet elviselni azt, hogy esetleg a munkákba hiba csúszott. Elmehet tőle a kedvünk, nem lesz hozzá energiánk, hogy újra alkossunk. Én is átestem néhány ilyen perióduson, amikor 12-13 éves voltam, de aztán rájöttem, hogy a hibáimból tanulhatok. Amikor az ember fiatal, vagy csak nehezen tudja elfogadni azt, hogy nem tökéletes és az alkotás sem lesz az, amit létre hozott, akkor elég fájdalmasan érheti egy-egy kritika.
Én ezekhez úgy állok hozzá, hogy szortírozom. Amit helyesnek, jogosnak vélek, azt megtartom, de ha valaki a stílusomat vagy a karaktert fikázza, azzal nem foglalkozom. A tanácsot meg lehet, de nem kell megfogadni! Ez persze nem megy azonnal, évek alatt az ember megtanul ezekből építeni.

Bárcsak ilyen egyszerű lenne minden! A mai IQ bajnokoktól hemzsegő világban azonban kevés jó fajta, építő kritika illet meg. Ezek az emberek úgy vélik, hogy fel vannak jogosítva arra, hogy az égvilágon mindenbe beleszóljanak. Persze ezzel alapvetően nem lenne probléma, hiszen szólás szabadság van -elvileg, aztán nézzük meg a médiát-. De ez nem jogosít fel arra senkit, hogy totál analfabétaként a témában, mindenbe belefröcsögjön. A személyeskedő, gyűlölködő kommentekről meg már ne is beszéljünk...

Az nem kritika, hogy "jó lett a rajz, de nem vicces". Ízlésről nem szoktunk vitatkozni, humorérzékről meg még inkább. Ezzel én mihez kezdjek? Több lehetek azáltal, hogy tudom, Kis Józskának nem tetszik a képregényem, mert szerinte nem vicces?! Ő több lett azáltal, hogy ezt odaírta a rajzom alá? Nem. A segítő szándéknak szikráját sem látom, azzal meg nem tudok mit kezdeni, hogy a 4900 követőm közül egy szerint ez nem jó. Az ilyet válaszra sem méltatom, mert nem ér annyit az egész.
Az ilyen nem kritika, mert nem épít, nem segít, csak jól esett a frusztrált lelkének, hogy ezt odapötyöghette.
El kell engedni, és azokra koncentrálni, akik tényleg a segítségedre szeretnének lenni.

És ha egy csoportba kiteszed a munkád és odaírod, hogy kritikát elfogadsz, akkor az legyen is úgy! Nem mindenki fog magasztalni, lesznek, akik rámutatnak a hibáidra, és lesz egy csomó Kis Józska is.
Ne vedd személyes sértésnek, ha megkapod, hogy rossz a kompozíció, nem jók a színek, az arányok stb. Ezeken gondolkodj el, nézd meg újra a munkád és szortírozz. A Kis Józskákat meg szóra se méltasd. Persze, azt hiszed könnyen beszélek, de nem. Mindezt saját tapasztalatból írtam.
Gyakran nem könnyű lereagálni a kritikát, főleg, ha egy-egy dologgal napokig foglalkozol. Aztán jön valaki és azt mondja, hogy ez és az rossz. Ilyenkor rajtunk áll, hogy mit kezdünk ezzel az információval és hogyan reagálunk rá.

Alapvetően a kritika nem rossz dolog, sokat segít a fejlődésben ha képesek vagyunk nyitni efelé. A Kis Józskákat meg hagyjuk a sarokban, úgyis az az egyetlen szórakozásuk, hogy kipötyögik azt a frusztrációt, ami csepp lelküket nyomja.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése