David John - Hyeonseo Lee: A lány hét névvel - Szökésem Észak-Koreából
Már a hátlapon lévő szöveg is felkeltette az érdeklődésemet:
"[...] Ez a vakmerő és különleges történet nem csupán arról szól, hogyan tette meg a szerző az utat a sötétségből a fénybe, de a felnőtté válásról is. Elszántan, többször újraépítette az életét. Egy erős, kivételesen bátor nőt ismerhetünk meg, akinek a visszaemlékezéseiből egy rendkívüli egyéniség képe rajzolódik ki."
Főszereplőnk azon szerencsések egyike, aki időben felismerte, hogy egész életében agymosáson ment keresztül és minden, amiről azt hitte, hogy jó és az észak-koreai nép érdekeit szolgálja: hazugság.
A lány 17 évesen szökött meg az országból, ami nem is igazán szökésnek indult. Akkoriban Észak-Koreában még nem ellenőrizték olyan vasszigorral a határokat, mint most. Főszereplőnk akkor a kínai határ mellett élt családjával, akik a bonyolult kasztrendszerben elég előkelő helyet foglaltak el, így nem is éltek olyan borzasztó körülmények között, mint sok más ottani ember.
Egy kis kalandnak indult az egész, de vissza soha többé nem mehetett. Túl sokáig maradt távol és ez szemet szúrt mindenkinek, így a lány anyja eltűntként jelentette be. Ha mégis megkísérelt volna hazamenni, akkor munkatábor várt volna az egész családjára és rá is, úgyhogy meg kellett kezdenie a saját életét távol a hazájától, a családjától és mindentől, amit eddig ismert.
Azonban Kínában sem várta csodás élet: jóakarói egy darabig gondoskodtak róla, de egyetlen utat láttak csak számára: a házasságot. Lee nyilván nem ment ebbe bele, így elszökött és élete még kaotikusabb lett tele félelemmel és hazugságokkal.
Kínából ugyanis akkoriban kitoloncolták a szökött észak-koreaiakat és egyenesen a titkos rendőrség markába adták őket. Így hát Leenek minden tőle telhetőt meg kellett tennie, hogy hazugságokkal fent tudja tartani a kínai lány látszatát, ami sajnos nem mindig sikerült neki...
De ez csak egy aprócska szelvény az életét bemutató könyv cselekményéből.
A mű elején az észak-koreai életet, gondolkodásmódot, társadalmat ismerhetjük meg a lány szemein keresztül. Később egyre tágul az a világ, amit bemutat nekünk és ezzel együtt egyre izgalmasabbá és hátborzongatóbbá is válik minden. Egyszerre sírunk, nevetünk és borzongunk vele.
És honnan a cím? Nyilván kitaláltátok: ennyi álnevet használt, míg eljutott arra a pontra, abba az életszakaszba, amikor már saját magának választhatott nevet és törvényesen élhetett szabadon, boldogan és távol az elnyomó rezsim borzalmaitól. Ez az út azonban nagyon hosszú, kanyargós, tele elágazásokkal, útlezárásokkal, rettegéssel, hazugságokkal és egy jó adag igazságtalansággal.
Nagyon szerettem olvasni, mert bár egyszerű a nyelvezete, de pont emiatt olvasmányos, érdekes és izgalmas is. Jó úgy megismerni egy ilyen elzárt, rejtett kultúrát, hogy arról egy olyan számol be, aki maga is annak a része volt. Sokkal elevenebb, életszerűbb és elborzasztóbb.
Már a bevezetőben is megdöbbentő, számunkra érthetetlen dolgot mutat be a szerző, a házuk lángokban áll, de az apja csak két dolgot mentett ki...
"Végre előbukkant apám, hevesen köhögve rohant felénk. A hóna alatt két lapos, téglalap alakú tárgyat szorongatott.Nem a használati tárgyainkat menekítette, nem is megtakarításainkat. A portrékat mentette ki.[...]Az egész utca látta, hogy apám kimentette a portréket. Az efféle hősies gesztus hivatalos dicséretet érdemelt. De mint utóbb kiderült, már késő volt. Mi még nem tudtuk, de apámat ekkor már megfigyelés alatt tartották."
Akit érdekel ez az igazán rejtélyes és különös világ, annak csak ajánlani tudom ezt a könyvet, igazán magával tudja ragadni az embert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése