Egyetemet váltottam. Megérte?

Sziasztok! Még tavaly februárban írtam egy cikket arról, hogy ott hagytam az egyetemet. Leírtam nagyjából az okokat, de egy sokkal durvább sztori húzódik emögött. Egy tanár már-már szexuális zaklatásig fajuló állandó kipécézésével, személyeskedéssel, és indokolatlan buktatással járó sztori az enyém. Ez már csak a jéghegy csúcsa volt. Nem bírtam tovább, elszakadt a cérna és 2,5 év után ott hagytam az egészet. Persze a tanulmányaimat folytatni akartam, mert szeretek tanulni és ha  már elkezdtem, akkor be is fejezem. Nos, lassan vége az első félévemnek az új iskolában, szóval úgy döntöttem beszámolok nektek arról, hogy megérte-e a váltás?

Ha valaki felteszi ezt a kérdést, akkor csípőből rávágom, hogy IGEN! Az első vizsgaidőszakom is nagyon jó eredményekkel zárult, végre úgy érzem, hogy van értelme és eredménye a tanulásnak. Nem azt osztályozzák, hogy mennyire vagyok szimpatikus, hanem azt, hogy mennyire dolgoztam meg az osztályzatért. Hozzá kell tennem, hogy egy református egyetem tanító szakán vagyok, eddig tanárnak készültem. Így jó pár tárgyamat át tudom vetetni és ebben a félévben csak hétfőtől szerdáig voltak óráim. Szerettem az órákat, a tanárok többsége jól és érdekesen tanít. Végre nem hajnalban indultam és éjszaka értem haza, ugyanis nem kell többé 3 órát vonatoznom egy nap!
17 perc buszozás és 10 perc séta... Ennyire van tőlem az új iskola.
Nagyon durván meglátszik rajtam a változás: sokkal kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb vagyok. A házi munka mellett van időm magamra is, végre van bolt a közelben, így be tudok este vásárolni.
Az iskolai konyha nagyon jó, finom és egészséges ételeket árulnak nagyon kedvezményes áron a diákoknak. Minden nap ott eszünk a csoporttársaimmal.
Végre van időm barátkozni, nem kell azonnal elrohannom tanítás után, mert a vonat nem vár... Itt beülhetek mekizni vagy csak elmehetünk shoppingolni és még időben haza is érek.

Mint azt fentebb említettem, egy vallásos iskolába kerültem. Eleinte féltem ettől, mert a tanító szakosok nagy része nem hívő(én sem, sőt ateista vagyok), és nyilván mindenki aggódott, hogy emiatt majd utálni fognak minket. És NEM! Senki nem várja el tőlünk, hogy vallásosak legyünk, van egy Bibliás tárgyunk, de azt túl lehet élni. Egyszerűen mindkét fél tiszteletben tartja a másik nézeteit és ez így van jól. Annyi, hogy nyilván nem megyek be bandás pólóba az iskolába meg vigyázni kell a kivágott felsőkkel, de olyanokat amúgy sem hordok. A sminkre, a körmökre és még a vörös hajamra sem szólnak be, egyedül a bandás, koponyás felsőkkel kell óvatosnak lennem.

Életemben először büszke vagyok az egyetemre, ahova járok. Gyönyörű, régi épület a város szívében, benne egy saját múzeummal. Sok turista jár oda és mindig elfog a büszkeség, hogy én itt tanulhatok.

Másik óriási pozitívum a közösség! Nagyon odafigyelnek arra, hogy az iskola összetartó közösség legyen, ezért rengeteg programot szerveznek-na meg az itt lakó pap növendékek ne haljanak meg az unalomtól-és versenyeket  hirdetnek. A díjazás is értékes, van, hogy pénz vagy valamilyen lehetőség. Most lettem második helyezett egy meseíró pályázaton és a mesém bekerül egy iskola által kiadott antológiába. El se hiszem! :D Az ünnepség után odajöttek hozzám a tanáraim, az egyik oktatóm még kezet is fogott velem és megpuszilgatott. Idegen tanárok is gratuláltak, mindenki komolyan vette az eredményünket. Hihetetlenül jól esett.

Van egy külön kis galéria rész a diákoknak, ahol kanapékon, székeken ülve tanulhatnak, ehetnek(van vízforraló és mikrohullámú sütő)gépezhetnek, társasozhatnak stb. Volt egy rajzverseny is, amin nem értem el helyezést, de mindenkinek a munkája ott lóg ennek a kis galériának a falain.
Most az első félév vége felé rendeztek nekünk a mentor tanárok itt egy estet, ahol jobban összeismerkedhetünk az évfolyamunkkal. Az iskola adott pénzt arra, hogy pizzát, innivalót, poharat, tányért és szalvétát vegyünk. Teljesen meg voltam döbbenve, hiszen a korábbi iskolámban még az ösztöndíjunkból is elloptak fejenként 25 ezer forintot...
Karácsony közeledtével pedig az ének szakosok minden osztályhoz bementek és karácsonyi dalokat énekeltek, utána lehetett menni kézműves foglalkozásra. Sajnos akkor pont órám volt, de nagyon tetszett, hogy ilyeneket is csinálnak. Nyilván, nekik a karácsony fontos ünnep, de jó, hogy ilyen formában is megemlékeznek róla.

Nagyon kijön az, hogy ez egy egyházi fenntartású intézmény. Látszik, hogy van pénz és jobb is így. A tanáraink kiegyensúlyozottabbak, emberként kezelnek, sokkal több a program, szép és tiszta az épület, a mosdóban mindig van WC papír és szappan, két étkező is van, szóval mindig le tudunk ülni enni. A rajzteremben van felszerelés, nem kell a rajztáblákat magunknak cipelni, mert VAN! A rajzbakok jó méretűek-az előző sulimban véletlenül gyerek méretet rendeltek, azon üljél 3 órát a 175 centiddel-az eszközöket is bent hagyhatjuk, mert nem lopják el és el is lehet tenni egy szekrénybe. Lehet, hogy máshol ezek alap dolgok, de ahova ezelőtt jártam nem voltak meg úgy, hogy külön rajz szak is van...

Még egy óriási pozitívum: a TO! Képzeljétek, segítőkészek a dolgozók, kedvesek és próbálják megoldani neked a dolgokat. Nem küldenek el melegebb éghajlatra egy ügyintézés miatt és ha nagyon sürgős, akkor még a nyitvatartási időn kívül is fogadnak.
Nem kell egy pecsét miatt visszamenni másnap, ott helyben kitöltik a papírokat és viheted is. El sem akartam hinni, hogy ilyen létezik!

Másik-számomra pozitív- dolog az ének és furulya. Kötelezően kell tanulnunk furulyázni és nagyon élvezem! Mindig is szerettem volna zenélni, de sose jutott rá időm, mert rengeteg hobbim van és hát már pénzem se volt mondjuk egy gitárra. Jó, a furulya nem egy gitár, de akkor is nagyon szeretem és itthon is szorgalmasan gyakorolok. Már tudom a Jurassic Park theme song elejét és a Titanik első két sorát is. xD Énekelni mindig is szerettem, hétfőnként jól esett egy órán keresztül énekelni meg furulyázni.

Egy szó, mint száz: megérte! Egyedül azért vagyok mérges, hogy nem korábban tettem ezt. Nyilván itt is van, hogy rossz napom van, sok a beadandó vagy a ZH, de nem azért járok egyetemre, hogy ne csináljak semmit. Viszont tudok aludni, nem fáj és görcsöl a gyomrom az idegtől, az órák nagy részére szívesen járok és szeretem a tanáraimat. Óriási pozitív csalódás volt az első fél év, remélem a többi is ilyen jó lesz. Nyilván nekem azért is pozitív ennyire minden, mert én megjártam egy borzasztóan rossz iskolát. Lehet, hogy másoknak ez alap, vagy fel sem tűnik, de én örülök, hogy végre emberként kezelnek.

Tanulság: ha nem érzed magad jól valahol, akkor az nem lesz jobb! Adj egy esélyt neki, de ha érzed, hogy nem tartozol oda, akkor merj váltani! A testi- és lelki egészséged nem ér annyit, hogy tönkretedd egy iskola/munkahely/bármi miatt! Válts!