2018. szeptember 7., péntek

Tanárképzés három év távlatából

Halihó! Ma egy kicsit komolyabb témát fogok boncolgatni, ami nem más, mint a tanári képzés buktatói. Hiába szajkózza a kormány média, hogy semmi baj nincs ezen a területen, de higgyétek el, hogy van. Még pedig óriási.Most lettem harmadikos az egyetemen és azt hiszem ennyi idő elegendő ahhoz, hogy lássam, mik a fő problémái a dolognak.

Kezdeném azzal, hogy a  tanári pálya nem menő. Egyszerűen nem jelentkeznek tanárnak a diákok, mert a pedagógusok nem kapnak elég elismerést. Régen egy tanárt óriási tisztelet övezett, a társadalom megbecsült tagja volt. Mára a szülők azt nevelik bele a gyerekekbe, hogy mindenki más hülye és csak nekik lehet igazuk. Ezzel a hozzáállással pedig azt érik el, hogy önző kis szörnyecskéket nevelnek, akik még a saját szüleiket sem tisztelik, akkor miért mutatnának megbecsülést egy idegen ember irányába?
Nem csak a megbecsülés hiánya veszi el a kedvet az erre a pályára lépőktől, hanem az az általánosan elfogadott "tény" is, hogy csak a hülyék mennek tanárnak. Én is megkaptam már, hogy akkor biztos azért választottam ezt a szakmát, mert nem lett jó az érettségim és máshová nem vettek fel. Az ilyen labdákat egyébként nem szoktam lecsapni, nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam. De azért elárulom, hogy a matekon kívül mindenem ötös lett, megcsináltam a nyelvvizsgát tanári felkészítés nélkül és a rajzos felvételin is jól teljesítettem. Egész életemben nem volt rosszabb bizonyítványom 4,8-nál, szóval szerintem nem vagyok én olyan rossz tanuló. Egyszerűen ezt szerettem volna és erre jelentkeztem elsőnek.