Ezt a bejegyzést tervezem egy ideje megírni, de végül csak most jutottam el odáig, hogy talán összeszedetten tudjak írni róla. Aki egy kicsit is ismer az tudja, hogy soha de soha nem szoktam inni. Akármilyen alkalom, ünnep, fesztivál, koncert van én mindig a józanok apró táborát képviselem. Sokan el sem tudják képzelni azt, hogy ne igyanak ha társaságban vannak vagy koncerteznek, de higgyétek el,hogy pia nélkül is szép az élet.
Szögezzük le, hogy ivás és ivás között is van különbség. Az teljesen más tészta, amikor valaki megiszik 1-2 sört és maximum mosolyog egy kicsit. Általában azonban ha valaki iszik, akkor azt alaposan műveli és lássuk be, hogy a nagy többség a csatak részeg módot választja.
Mikor is kezdődik az alkoholizálás? Nos, ha belegondolok, akkor azt kell mondjam, hogy már általános iskolában. Amikor még én voltam 13-14 éves, akkor egyes osztálytársaim és ismerőseim már masszívan iszogattak hétvégente.Hetedikben és nyolcadikban már hoztak alkoholt az osztálykirándulásokra és táborokba. Szerencsére annyira durván lerészegedni senkit sem láttam. Lehet, hogy volt rá példa, de persze nem azokkal lógtam, akik hajlamosak voltak erre.
Már akkor cikinek számított az, ha valaki nem ivott minden kínálás ellenére sem.Valahogy akkor sem tudott meghatni ez a fajta lenézés és kirekesztés. Gimiben meg egyszerűen magasról tettem a beszólogatásokra.
Sajnos a magyar társadalomban fontosabb szerepe van az alkoholnak, mint azt elsőre hinnénk. A magyar iszik ha jó a kedve, ha szomorú, ha gyerek születik, ha valaki meghal, ha dolgozik, ha pihen, tehát szinte mindig. Ami ezzel a legnagyobb gondom az, hogy a gyerekeket is korán elkezdik itatni. Családi összeröffenések alkalmával már az egészen apró gyerekekbe is pumpolják bele a piát, mert milyen vicces meg aranyos, ahogy issza. Haha.
Persze ez nem mindenhol van így, de rengetegszer voltam már ennek tanúja. Egyáltalán nem egészséges dolog ez, mert a gyerek abban nő fel, hogy az ital az jó, kell és apám amúgy is mindig itatott, akkor nekem is lehet. Nem?
Mégis mi ezzel a legnagyobb bajom? Az, hogy akik nem követik ezt a normát, azokat kinézik. Főleg ha az illető férfi és vidéki. Nem tudom, hogy a nagyvárosokban mennyire létező ez a családi itatás probléma, de vidéken szerintem elég jellemző. Persze a nőket sem kímélik, de az antialkoholista férfiak szenvedik meg igazán a dolgot, hiszen milyen férfi az, aki nem iszik? Szerintem a legjobb, de kinek mi. ;)
A cikksorozat második alanya a Kegyetlen táncra fordított Flesh and Bone című sorozat lesz. Nem feltétlenül értek egyet a cím fordításával, az eredeti tükörfordításban sokkal jobban kifejezi azt, amit a sorozat sugallni akar(Hús és csont). Maga a balett ugyanis nem kegyetlen, hanem az emberek és az általuk a balett köré épített világ az, ami kőkemény.
Moro
NYUSZIK ~ Egy könyv, amiből lehetne több is, azaz örülnél a folytatásnak.
