2019. október 11., péntek

Egy macska élete a falun

Régóta cikáznak a gondolatok a fejemben ennek a cikknek a megírásáról, de úgy döntöttem, hogy leírom mindazt, amit az eddigi életem során tapasztaltam. Nem lesz egy szép, könnyed olvasmány, de kikívánkozik belőlem mindez. Az egész elindítója egy Facebook csoportos veszekedés volt, ahol a macska ellenesek és a macska pártiak ugrottak egymás torkának.Ezt követte a 444 cikke, amiben pontosan azt olvastam, ami a leggyakoribb errefelé... Aztán eszembe jutott, hogy miért is nincs nekem már macskám...

Falun élek születésem óta. Ez kb. fele-fele arányban jó és rossz is. Az egyik legpozitívabb dolog benne az, hogy kertes ház lévén annyi állatom lehetett, amennyit csak szerettem volna. Volt macskám is, nem is egy. Kislányként szerettem őket, de sajnos mindig csúnya véget értek. Leharapta a fejüket a kutya, megmérgezték őket vagy nyomtalanul eltűnt mind a három, miután a szembe szomszéd jelezte, hogy a csirkéit, amiket az utcán tartott, a macskáim megtámadták... Ezután eldöntöttem, hogy nem lesz több. Szép lassan elhidegültem tőlük és utána elkezdtem más szemszögből látni őket. Egyszerűen nem az én állataim, jobban kijövök a madarakkal és a hüllőkkel.
Mégis sajnálom azt, amit velük művelnek, főleg itt falun.