2019. február 21., csütörtök

Youkai anime ajánlók #1

A következő cikksorozatban youkaios animékről olvashattok. Ezt is három részre osztottam, mivel 19 animét sikerült összeszednem ebben a témában. De mi is az a youkai? Ez a gyűjtőneve a japán folklór lényeinek. Jelentése démon, szellem vagy szörny. Ide tartozik például az oni, kappa, kitsune, tanuki stb. A youkaion kívül használják még az ayakashit és a mononokét is, de az egyik legelterjedtebb kifejezés ezen lényekre a youkai. Mivel sok anime foglalkozik a japán folklórral és annak lényeivel, így nem nehéz belefutni ilyen művekbe. Én kifejezetten szeretem ezt a műfajt, ezért úgy gondoltam, hogy ebből is csinálok egy ajánló sorozatot. Lesznek ismertek és kevésbé népszerűek is. 

ABC sorrendben fogok haladni az animékkel és mindet csillagokkal fogom értékelni egy 1-5-ig terjedő skálán. A pontozásban figyelembe veszem a történetet, a grafikát, a zenét és azt, hogy bennem milyen érzéseket váltott ki az adott mű. Így hát nagyon szubjektív lesz a lista és a pontozás, de remélem sikerül majd néhány jó animét megismertetni veletek.

Fukigen na Mononokean
Ashiya Hanae első középiskolás éve nem kezdődik túl jól. Éppen hazafelé tart, amikor meglát egy fehér szőrgombócot a földön, amit plüss állatnak hisz. Beleteszi egy szatyorba és felakasztja a korlátra, de kiderül, hogy a cuki szőrgombóc egy youkai, aki valamiért nagyon megorrolt Ashiyara. Megszállja a fiút, aki egyre gyengébb lesz és az első hetét az iskolai gyengélkedőben tölti. Ekkor vesz észre egy hirdetést, amiben ördögűzés is szerepel. A fiú felkeresi a titokzatos hirdetőt és segítséget kér az ayakashi eltávolításában. Abeno végül segít a fiúnak, de borsos áron dolgozik, így Ashiyanak le kell dolgozni a tartozását. Ekkor kezdődik el a kisegítő munkája és közös kalandjai a Mononokean mesterével és a youkaiokkal. Könnyed kis történet, de a maga módján megragadja az embert. Hamar le lehet darálni a 13 részt, amik egyszerű kikapcsolódást nyújtanak. Idén januárban startolt el a 2. évad, amit már nagyon várok.
Értékelés:


2019. február 20., szerda

Animék, amelyek megérintettek #3

Ez a befejezése a 3 részes cikksorozatomnak. Ebben a bejegyzésben is olyan animékről olvashattok, amik számomra meghatóak voltak, esetleg el is pityeredtem rajtuk. Igaz, hogy vannak hírhedten szomorú animék, amik azért nem kerültek fel a listára, mert egyszerűen nem néztem meg őket. Van, ami egyszerűen csak nem tudott meghatni és van, amit nem bírtam végig nézni. Természetesen ez a lista is teljesen szubjektív lesz. 

Ismét csak ABC sorrendben fogok haladni és 1-5-ig terjedő skálán fogom pontozni azt, hogy mennyire volt könnyfakasztó számomra az adott mű.

Orange
Főhősnőnk egy nap egy különös levelet talál a postaládában. 10 évvel későbbi énjétől kap utasításokat arra, hogy megmentse az új diák életét. Az anime nagyon érdekes fordulatokat vesz és igazán szomorú tud lenni. Igaz, hogy nem sírtam rajta, de a keserédes hangulata miatt szerintem elfér ezen a listán. Csodás történet a barátságról, szerelemről, az önfeláldozásról és az emberi kapcsolatok alakulásáról és alakíthatóságáról.
Szomorúsági fok: 2,5


2019. február 1., péntek

Miért hagyom ott az egyetemet?

Most az animés cikksorozatot megszakítva egy személye témával fogok foglalkozni. Ugyanis 2018 decemberében eldöntöttem, hogy ott fogom hagyni az egyetemet és átmegyek egy másikba. 2,5 évig tűrtem ezt az egészet, de most végképp elegem lett. Szeretném megosztani veletek a személyes tapasztalataimat, hogy ti ne essetek bele ugyan abba a hibába, mint én.

Először is a jó egyetem megválasztása nagyon fontos. Túl sok lehetőségem nem volt. Vagy felköltözöm Pestre,vagy ide megyek. Mivel nem akartam távol maradni a családomtól és pénzünk sem lett volna, hogy finanszírozni tudjuk a kolit, utazást stb. így ez az egy opció maradt. De még így sem egy köpésre van tőlem az egyetem, kb. 60-65 km-re. Minden nap vonattal jártam be, utána még buszoztam is. Szóval csak az, hogy bemenjek a suliba és hazajöjjek 3 órát vett el minden egyes nap az életemből. Amivel nem is lett volna baj, szeretek utazni és jól is bírom. De egyre több óránk este volt, mivel óriási tanárhiány van, csak így tudták megoldani az órákat. Az előző félévem hétfői napja úgy nézett ki, hogy elmentem a 9:20-as vonattal, egész nap óráim voltak, és hazaértem a (jobb esetben) 20:40-es vagy 21:40-es vonattal. Egy nap még kibírható, nem? Igen, de ilyen napom 3 volt, csak akkor a 6:14-es vonattal mentem és este 8-ra értem haza. De még ezt is el bírtam volna viselni, ha nem gyűlölöm teljes szívemből az iskolát. Utáltam az órákat, ahol semmit nem csináltunk, a követelés mégis óriási volt, utáltam a befásult, szívtelen, undok tanárokat is.