Mi jut eszünkbe arról, ha meglátunk egy kék hajú, koponyás pólós lányt az utcán?
Általában az, hogy biztos sátánista, drogos, semmire kellő, gonosz és társai.
Ez most nem egy légből kapott elképzelés, mert hallottam már a hátam mögött ezeket a jelzőket suttogva kimondani.
Általában minden emberről elsőre és a külsője alapján ítélünk, de a 21. században igazán leszokhatnánk erről a maradi szokásról.
Régen a ruha és a kinézet fontos rangjelző funkciót is ellátott és a családi címerek, színek határozták meg, hogy hova sorolnak a társadalmi ranglétrán. Mára viszont ezek az attitűdök értelmetlenné váltak és mindenki azt vesz fel, ami neki tetszik. Ahogy régen, úgy most sem a ruha teszi az embert. Attól, hogy valaki beleszületett egy vagyonos nemesi családba még lehetett egy borzasztóan rossz ember, míg egy egyszerű kisnemesi vagy paraszti származású ember lehetett becsületes és empatikus. Azonban ez fordítva is ugyanúgy lehetett igaz.
Mi a helyzet ma? Semmi különös, szerintem nem sokat változott az a nézet, hogy csak a külső alapján ítélünk. Persze, ebbe a hibába néha az ember belefut, de én igyekszem nem elítélni másokat, ha már ők ezt teszik velem.
Elől van két kék tincs a hajamban, szinte mindig feketében járok, csontvázkezes csat díszíti a hajamat, fekete körömlakkot viselek, a kiegészítőim is koponyásak vagy csontvázasak.
Én így érzem jól magam, máshogy el sem tudnám képzelni az életem. Régen piercingem is volt, de sajnos a bőröm nem bírta, így ki kellett vennem.
Általában az, hogy biztos sátánista, drogos, semmire kellő, gonosz és társai.
Ez most nem egy légből kapott elképzelés, mert hallottam már a hátam mögött ezeket a jelzőket suttogva kimondani.
Általában minden emberről elsőre és a külsője alapján ítélünk, de a 21. században igazán leszokhatnánk erről a maradi szokásról.
Régen a ruha és a kinézet fontos rangjelző funkciót is ellátott és a családi címerek, színek határozták meg, hogy hova sorolnak a társadalmi ranglétrán. Mára viszont ezek az attitűdök értelmetlenné váltak és mindenki azt vesz fel, ami neki tetszik. Ahogy régen, úgy most sem a ruha teszi az embert. Attól, hogy valaki beleszületett egy vagyonos nemesi családba még lehetett egy borzasztóan rossz ember, míg egy egyszerű kisnemesi vagy paraszti származású ember lehetett becsületes és empatikus. Azonban ez fordítva is ugyanúgy lehetett igaz.
Mi a helyzet ma? Semmi különös, szerintem nem sokat változott az a nézet, hogy csak a külső alapján ítélünk. Persze, ebbe a hibába néha az ember belefut, de én igyekszem nem elítélni másokat, ha már ők ezt teszik velem.
Elől van két kék tincs a hajamban, szinte mindig feketében járok, csontvázkezes csat díszíti a hajamat, fekete körömlakkot viselek, a kiegészítőim is koponyásak vagy csontvázasak.
Én így érzem jól magam, máshogy el sem tudnám képzelni az életem. Régen piercingem is volt, de sajnos a bőröm nem bírta, így ki kellett vennem.