2019. február 1., péntek

Miért hagyom ott az egyetemet?

Most az animés cikksorozatot megszakítva egy személye témával fogok foglalkozni. Ugyanis 2018 decemberében eldöntöttem, hogy ott fogom hagyni az egyetemet és átmegyek egy másikba. 2,5 évig tűrtem ezt az egészet, de most végképp elegem lett. Szeretném megosztani veletek a személyes tapasztalataimat, hogy ti ne essetek bele ugyan abba a hibába, mint én.

Először is a jó egyetem megválasztása nagyon fontos. Túl sok lehetőségem nem volt. Vagy felköltözöm Pestre,vagy ide megyek. Mivel nem akartam távol maradni a családomtól és pénzünk sem lett volna, hogy finanszírozni tudjuk a kolit, utazást stb. így ez az egy opció maradt. De még így sem egy köpésre van tőlem az egyetem, kb. 60-65 km-re. Minden nap vonattal jártam be, utána még buszoztam is. Szóval csak az, hogy bemenjek a suliba és hazajöjjek 3 órát vett el minden egyes nap az életemből. Amivel nem is lett volna baj, szeretek utazni és jól is bírom. De egyre több óránk este volt, mivel óriási tanárhiány van, csak így tudták megoldani az órákat. Az előző félévem hétfői napja úgy nézett ki, hogy elmentem a 9:20-as vonattal, egész nap óráim voltak, és hazaértem a (jobb esetben) 20:40-es vagy 21:40-es vonattal. Egy nap még kibírható, nem? Igen, de ilyen napom 3 volt, csak akkor a 6:14-es vonattal mentem és este 8-ra értem haza. De még ezt is el bírtam volna viselni, ha nem gyűlölöm teljes szívemből az iskolát. Utáltam az órákat, ahol semmit nem csináltunk, a követelés mégis óriási volt, utáltam a befásult, szívtelen, undok tanárokat is.

2019. január 23., szerda

Animék, amelyek megérintettek #2

Folytatom a 3 részes cikksorozatomat. Ebben a bejegyzésben is olyan animékről olvashattok, amik számomra meghatóak voltak, esetleg el is pityeredtem rajtuk. Igaz, hogy vannak hírhedten szomorú animék, amik azért nem kerültek fel a listára, mert egyszerűen nem néztem meg őket. Van, ami egyszerűen csak nem tudott meghatni és van, amit nem bírtam végig nézni. Természetesen ez a lista is teljesen szubjektív lesz. 
Ismét csak ABC sorrendben fogok haladni és 1-5-ig terjedő skálán fogom pontozni azt, hogy mennyire volt könnyfakasztó számomra az adott mű.

Hotarubi no Mori e
Ez a mindössze 45 perces anime összetörte a szívem. Egy kislányról és egy különös lényről szól, akik örök barátságot kötnek. A lány ugyanis minden nyarat a nagyszüleinél tölt, ahol az erdő hemzseg a yokaioktól. Egy szorult helyzetben találkozik össze a különös, maszkos fiúval, akivel szoros kötelék alakul ki köztük. Azonban a fiú nem érintkezhet emberekkel, mert akkor eltűnik. Többet nem szeretnék róla írni, mert nem akarom elspoilerezni. Az biztos, hogy mély nyomot hagyott bennem és a mangáját is elolvastam.
Szomorúsági fok: 5



2019. január 12., szombat

Animék, amelyek megérintettek #1

Az év első bejegyzésében olyan animékről olvashattok, amik megérintettek. Nagy részükön elmorzsoltam néhány könnycseppet is. Igaz, hogy vannak hírhedten szomorú animék, amik azért nem kerültek fel a listára, mert egyszerűen nem néztem meg őket. Van, ami egyszerűen csak nem tudott meghatni és van, amit nem bírtam végig nézni. Természetesen ez a lista is teljesen szubjektív lesz. 
Ismét csak ABC sorrendben fogok haladni és 1-5-ig terjedő skálán fogom pontozni azt, hogy mennyire volt könnyfakasztó számomra az adott mű.

Anohana
A látszólag könnyeden induló anime mögött egy szörnyű baleset bujkál. Menmát ugyanis csak legjobb barátja, Jintan látja, mivel a kislány meghalt. A lány szelleme egy nyári napon bukkan fel és egy ígéret miatt tér vissza. A baleset előtt a baráti társaság nagyon jól elvolt, szinte minden szabad percüket együtt töltötték. Azonban azóta a szörnyű nap óta mindenki élete megváltozott, a barátok eltávolodtak egymástól. De Menma kívánásága csak akkor teljesülhet, ha mind a hatan újra együtt lesznek. Hogy mi ez a kívánság? Az animéből megtudhatjátok.
Az Anohana jött, felkeltette a kíváncsiságomat, könnyeden indult és a végén kifacsarta a szívemet.
Szomorúsági fok: 4,5