Kezdeném azzal, hogy a tanári pálya nem menő. Egyszerűen nem jelentkeznek tanárnak a diákok, mert a pedagógusok nem kapnak elég elismerést. Régen egy tanárt óriási tisztelet övezett, a társadalom megbecsült tagja volt. Mára a szülők azt nevelik bele a gyerekekbe, hogy mindenki más hülye és csak nekik lehet igazuk. Ezzel a hozzáállással pedig azt érik el, hogy önző kis szörnyecskéket nevelnek, akik még a saját szüleiket sem tisztelik, akkor miért mutatnának megbecsülést egy idegen ember irányába?
Nem csak a megbecsülés hiánya veszi el a kedvet az erre a pályára lépőktől, hanem az az általánosan elfogadott "tény" is, hogy csak a hülyék mennek tanárnak. Én is megkaptam már, hogy akkor biztos azért választottam ezt a szakmát, mert nem lett jó az érettségim és máshová nem vettek fel. Az ilyen labdákat egyébként nem szoktam lecsapni, nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam. De azért elárulom, hogy a matekon kívül mindenem ötös lett, megcsináltam a nyelvvizsgát tanári felkészítés nélkül és a rajzos felvételin is jól teljesítettem. Egész életemben nem volt rosszabb bizonyítványom 4,8-nál, szóval szerintem nem vagyok én olyan rossz tanuló. Egyszerűen ezt szerettem volna és erre jelentkeztem elsőnek.
Az iskolánkat érintő másik elég komoly gond az, hogy megszüntettek egy népszerű tesis szakot, így az ott lévők szépen átvándoroltak testneveléstanár szakra. Az itt lévők háromnegyede nem akar tanár lenni,de a kell nekik a diploma, így eltengődnek a szakon. Nagy részük alkalmatlan arra, hogy gyerekekkel legyen. Rengetegen vannak tesitanár szakon, és elég sok közös óránkat tönkre teszik, mert őket ez nem érdekli. A tanár minden fegyelmezése ellenére is beszélnek, esznek, telefonoznak órán. Egy egyetemen! Felnőtt képzésen! De nem ez a legnevetségesebb az egészben. A tesisek az iskola császárai, mindenféle ösztöndíjat kapnak, míg a többi szakra tojnak. Pedig vannak zenészeink, művészeink, akik szépen el vannak felejtve. Óriási kivételezés megy intézményi szinten velük, miközben közülük buknak meg a legtöbben vizsgákon és ők nem járnak be órára. Persze mindig vannak kivételek, köztük is vannak normálisak, de elenyésző számban. Nem túl nagy ösztönzés ez a többi diákra nézve, hogy ennyire kivételesek és közben nagy részük nem tesz érte semmit. Nyilván vannak, akik a versenyek stb. miatt kivételes bánásmódban részesülnek, de nem tőlük sajnálom ezt az egészet.
Na de mennyire súlyos is a helyzet? Országos szinten nem tudom, csak a saját iskolámban tapasztaltakról beszélhetek. Viszont annyira súlyos a dolog, hogy 2 éve nem jelentkezett senki informatikatanárnak és tavaly egyetlen egy elsős sem volt matektanár szakon.A harmadikos magyartanárok még 17-en vannak, viszont elsőben csak 8-an. Ebből a kevés emberből nem lesz mindenki tanár, sokan lemorzsolódnak majd, vagy egyszerűen nem ebben a munkakörben fognak elhelyezkedni. Nem könnyíti meg a helyzetet az sem, hogy az informatika szak maga a pokol. Én is oda jártam 1,5 évig, de inkább szakot váltottam. Három éve 6-an jelentkeztünk infó tanárnak és mára ketten maradtak a szakon. Az egészben az a vicces, hogy a 6 emberből 4 tanulós volt, de inkább hagytuk a fenébe az egészet. Szerintem ezekből az adatokból is jól látszik hogy baj van.
Viszont az állam szemet huny efelett.
A tanári szakon kevesebb az ösztöndíj, mint a többin és tavaly 5 ezer forintot lecsippentettek csak úgy minden ösztöndíjastól, ami egy félévben nekünk 25 ezer Ft mínuszt jelentett, akinek lecsípték annak meg sok millió forintnyi pluszt... Kicsit rosszul esett a dolog, tekintve, hogy 4,75 volt az átlagom és annyi ösztöndíjat kaptam erre a jó eredményre, mint más iskolában egy 3,6-os átlagra jár...
A pénz kérdés több szempontból is fontos tényező, mert jól jön, ha az ember tud vállalni egy kis munkát a suli mellett. Amíg normálisan haladtam a tantervvel akkor is olyan órarendem volt, hogy teljesen ki volt zárva a suli melletti munka lehetősége. Míg valaki lubickol a kis szakjával, addig te hármat viszel. Viszed a két kiválasztott szakodat és ezeknek a tárgyai mellett még ott a pedagógia és a pszichológia. Nekem ez az arány nem tetszik, mert rengeteg felesleges anyagot kell megtanulnunk a szakpárainkból, amiket soha az életben nem fogunk tanítani. Viszont a pedagógia és a pszichológia csak úgy elveszik ezen rengeteg fölös tárgy között. Sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a pedagógiai ismeretek elsajátítására, de jelenleg azzal küzd az oktatás, hogy valamit kitaláljon az új generációkra. És ez nem megy neki, nagyon-nagyon nem.
Látom, hogy egyik-másik oktató küzd azzal, hogy nem tud nekünk megfelelő ismereteket átadni, mert a hazai szakma képtelen kezelni az új idők új gyerekeit. Az én korosztályom még valamennyire odafigyelt a táblára író tanárra, de az utánam jövőket ez már nem köti le. Óriási reformokra lenne szükség ahhoz, hogy ezeket a gyerekeket képesek legyünk lekötni és érdekelje őket az iskola. Ne csak aludni meg kínlódni járjanak be. Addig viszont nem lesz változás, amíg olyan régi könyvekből tanítanak pedagógiát, amit még a megyei könyvtárban sem találnak meg, mert évek óta senki nem vette ki és nem tudják, hogy hol van...
A pszichológiát pedig magas óraszámban kellene tanítani, hogy felismerjük ha egy gyereknek gondjai vannak és esetleg időben jelezzük azt a szülőknek vagy az erre alkalmas szerveknek.
A másik óriási probléma szülők hozzáállása. Sokan elvárják, hogy a tanár nevelje a gyerekeit. Az iskolát nem arra találták ki, hogy barlangból szabadult kölyköket tanítson meg késsel és villával enni, köszönni vagy viselkedni. Az iskola az otthonról hozott alapvető készségek kiegészítésére, új ismeretek szerzésére, tudásbővítésre, szemlélet módok elsajátítására szolgál. Hogy várhatja el valaki, hogy amit ő képtelen volt megtanítani a saját gyerekének, azzal majd egy idegen boldogulni fog!? Gondolok itt olyan alapvető dolgokra, mint a kézmosás étkezés előtt, köszönöm, kérem szavak használata, az étkezés alapvető etikettje, és további illemszabályok. Főleg ha 30 gyerekből 20 neveletlen. Nem azért tanulok 5-6 évig, hogy aztán más gyerekét neveljem, mert ők képtelenek voltak rá. Én azért vagyok, hogy bevezessem őket a magyar nyelv szépségeibe, az irodalomba és persze a művészetek világába. Ha mindig csak a fegyelmezésen meg a nevelésen van a hangsúly, akkor az oktatásra már nem lesz idő.
Az sem igazán szépíti a helyzetet, hogy a társadalom mennyire ellene van a tanároknak. Nyilván vannak nagyon ostoba, gyerekek tanítására alkalmatlan oktatók, de nem az összes tanár hülye. Talán ha baj van a gyerekkel, akkor nem a pedagógussal kell leállni veszekedni, hanem egy kicsit önmagunkba nézni és végig gondolni, hogy mi lehet a probléma? Az sem elhanyagolandó tény,hogy a gyerek több időt tölt a tanárokkal az iskolában, mint otthon a családjával. Mégis az Index cikkei alatt rengeteg tanárköpködő kommentet olvasok. Végül is csak egész nap a tanárok felelősek a gyerekeikért, de szidjátok csak nyugodtan őket. Azzal majd minden jobb lesz.
Igen, rossz az oktatás, és egyre silányabb lesz, de sajnos a pedagógusok keze is meg van kötve. Nem oktathatnak szabadon, saját módszerekkel, hanem követniük kell a tanmenetet, ami óriási mennyiségű anyagot tartalmaz. Persze ezt is lehet jól és rosszul csinálni, de szerintem a tanárok helyzete a társadalom milyenségétől is függ.
Ha egy strtesszes, 12 órázó szülő neveletlen, figyelem- és szeretethiányos gyerekének kell valamit tanítani, vagy egy kicsit nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb gyermeket oktatni, akkor egyértelművé válik, hogy melyik lesz az eredményesebb. Tudom, hogy a mai Magyarországon a közember kínlódik, rossz a munkahely, sok a gond, de sajnos ez azzal is jár, hogy az új generációk isszák meg a levét. Ha a létfenntartásért megy a harc, akkor a szülőt és a gyereket nem fogja érdekelni a kötelező olvasmány, a színház és a mozi. Azért küzdenek, hogy megéljenek és ilyenkor nem fér bele a gyerek okítása és minőségi szórakoztatása. Így pedig szép fokozatosan elbutulnak az emberek.
A gyerekek terhe is egyre nagyobb: óriási óraszámok, rengeteg tanulnivaló és házi feladat. Ők is egyre kimerültebbek, nincs idejük játszani és gyereknek lenni.
Szerintem egy társadalomban minden összefüggésben áll. A tanárképzés és úgy az egész oktatás egy katasztrófa, ahogy katasztrófa ma minden az országban. Az egészségügy, a családok helyzete, a kilátástalanság jellemez mindent. Remélem idővel sikerül valamit tenni, hogy ne egy visszaeső tendenciát mutasson minden. De ehhez fel kell ismerni a problémákat és közösen felszólalni az ügy érdekében, ami a mostani helyzetet elnézve csöppet sem egyszerű feladat.
Ezek voltak hát azok a főbb problémák, amiket felfedezni véltem a három évnyi tanári képzésem után. Regényeket tudnék írni erről, de jobbnak láttam, ha a legnagyobb bajokat emelem ki.
Köszönöm a figyelmet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése