Hogyan viselkedj egy cosplayerrel?

Forrás:Yayacosplay

Nemrégiben került megrendezésre a debreceni PlayIT, ahol cosplayesként megint ugyan azokba a viselkedéstípusokba botlottam bele, amik már eddig is zavartak. Szeretném végre leírni, hogy mik azok, amik lehet, hogy neked egy rendezvényen fel sem tűnnek, de egy cosplayest nagyon zavarhatnak vagy bánthatnak. Remélem lesz olyan, aki elolvasva ezt a kis bejegyzést változtat majd a viselkedésén, amit esetleg eddig észre sem vett.

Ami alapvetően hiányzik szerintem a mai világban az emberekből, az a figyelmesség. Az teljesen mindegy, hogy milyen minőségű cosplayben van az illető, de mindenkinek tudnia kell, hogy általában az ember belead mindent a jelmezébe, amit csak tud. Az idejét, az energiáját és a pénztárcáját nem kímélve igyekszik az adott karaktert megformázni. Gyakran egy- két ruhadarabot vagy kiegészítőt nem olyan strapabíróra sikerül megcsinálni, így a cospalyernek ügyelnie kell ezeknek az épségére. Általában nem ezzel van a gond, mert ugye ő tudja, hogy mik a sebezhető dolgok a szettjében, de az emberek nem. Mindenki próbálja kímélni a kis cumóját, de ha állandóan neki mennek, akkor elég nehéz vigyázni a cosplayre.

Új kinézet! :D

Üdv!

Igaz, hogy a blog maga még 3 hónapos sincs, de már elég sok designt pakoltam fel rá, amit 3-4 nappal később levettem. Eddig nem igazán találtam a hozzá passzoló stílust, mert a másik két blogom már kiforrottabb. Arra is rájöttem, hogy a fekete nem a legszembarátabb szín egy olyan bloghoz, ahol hosszú bejegyzéseket írok. A személyes blogom mindig is fekete volt, már 2011-óta szinte más szín nem is jelent meg rajta, most viszont váltanom kellett. Még így sem vagyok teljes mértékben megelégedve a kinézettel, de szerintem az eddigiek közül messze magasan ez a legjobb. Majd kísérletezek még ezzel. :)
Ja és persze végre eljutottam odáig, hogy csináljak egy favicont is az oldalnak. Kellett már, lássuk be.
Remélem így ha valaki idetéved és esetleg elolvas tőlem 1-2 cikket, akkor nem folyik majd ki a szeme. :'D

Hamarosan jönnek az új bejegyzések is. Folytatom a Pacsirták közt bagolynak lenni sorozatom, valamint a szülőkről is írni akarok. Sok cikk van, hogy miként kezeljük a tini gyerekünket, de a fordítottjáról már kevésbé. Valami ilyesmiről szeretnék nyilatkozni.
Valamint jön majd egy cosplayes cikk is, ha időm és energiám engedi. Persze mindenképpen meg fogom írni, csak eléggé besűrűsödött az életem, hisz az egyetemből 2 hét van hátra és utána vizsgaidőszak. De nem akarok inaktív lenni, lehet, hogy előre megírok ezt azt és kiteszem őket ahogy tudom. :)
Na, most kivételesen egy olyan bejegyzést olvashattatok, aminek se füle, se farka nem volt. Bár lehet, hogy a többiről is így vélekedtek. :'D

Még jelentkezem.

Reflektálás: "Hogyan buszozz nyugdíjasként?" Tibi atya posztjára

Tibi atya legújabb blog bejegyzése sokaknál kiverte a biztosítékot és a kommenteket olvasva megfogalmazódott bennem néhány dolog, amit szerintem figyelembe kellene vennie az embereknek.
Alapvetően az értelmezésben látom a hibát. Sok ember kezdett el utálkozni a cikk alatt, de azt mind elfelejtették, hogy ez egy humor oldal és kevés az a vicc, ami nem sért meg egy csoportot. A másik az, hogy nem értem miért veszik magukra azok, akiknek nem kéne? Nyilván valóan a tömeggel, mint jelenséggel van a baj és az ilyen általánosító bejegyzéseknél muszáj skatulyázni.

Először is illene tisztázni, hogy igenis léteznek különböző kasztok az emberek között kimondva vagy kimondatlanul is. Így könnyebb megkülönböztetni őket a kinézetük, viselkedésük alapján és olykor degradáló jelzőként is használjuk ezen csoportok elnevezését, hogy ezzel is minősíthessük az adott egyént. Ezzel szerintem semmi baj nincs, engem is nevezett már szektásnak a saját nagybátyám és csak nevettem a butaságán egy jót.

Így létezhet két csoportja a cikkben szereplőknek: nyugdíjas és nyugger.
A nyugdíjas az a kedves idős ember, aki végig dolgozta az életét és közben a keserűség nem tette gonosszá, bölcs lett és igyekszik tanácsaival segíteni a következő generációkat. Nehézkesen ugyan, de elfogadja a fiatalok bolondságait, mert nem felejtette el, hogy egykor ő is volt tinédzser vagy 30 éves és akkor neki is megvoltak a saját dolgai. Viselkedésével, élettapasztalatával azonnal kivívja a figyelmet és a megbecsülést.

Pacsirták közt bagolynak lenni 1.rész: Bagollyá válásom okai

Kétféle ember létezik: pacsirta és bagoly. A pacsirták korán kelnek, délelőtt és kora délután aktívak, este 9-kor viszont teljesen lemerülnek és hamar fekszenek le. A baglyok ezzel szemben későn kelnek, délután és éjszaka tevékenyek és emiatt elég későn is fekszenek le. A pacsirták többsége miatt rájuk van szabva az élet, de mi a helyzet akkor, ha te nem vagy az a korán kelő típus? Mi lehet az oka annak, hogy 19 év alatt sem sikerült beilleszkednem a pacsirták uralta társadalomba? 
A cikk első részében a bagollyá válásom okait próbálom kideríteni és rátérek majd egy kicsit a társadalom legjellemzőbb reakcióira is az életvitelem kapcsán.

Tévhit: A digitális rajz nem művészet.

Korábban már írtam, hogy a digitális rajzolásnak szeretnék egy külön bejegyzést szentelni, szóval elérkezett az ideje annak, hogy megpróbáljam elhessegetni azt a sztereotípiát, hogy a digitális rajznak semmi köze a művészethez.

Alkotó: daRoz

Az emberek fejében él egy buta kép arról, hogy a digitálisan készülő rajzok nem igazi képzőművészeti alkotások, mert pár gomb lenyomásával elkészülnek és azt mindenki képes megcsinálni. Sajnos nagyon sokan elképzelni sem tudják igazán, hogy miként készül egy ilyen rajz. Sok csoportban láttam már, hogy a tájékozatlanság szülte képzelgések megmételyezik a digitális alkotás világát és egy-egy jobban sikerült mű nagy port kavar. Nem egy rosszalló kommentet olvastam, hogy csak a papír és ceruza használata, na meg a festészet képes maradandót alkotni.
A legfájóbb számomra az, hogy mennyi hozzá nem értő ember pampog nap mint nap ezen és osztja a buta nézeteit, amik jobban terjednek, mint az igazság.