Stormdancer -Vihartáncos (A lótusz háborúja 1.kötet)

Adatlap:

Év: 2014
Oldalak száma: 497
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Író: Jay Kristoff
Műfaj: akció, fantasy, kaland, dráma, harcművészet, steampunk, samurai, tragédia, alternatív világ, robot, felnőtté válás, természetfeletti, youkai, történelmi, isten .

Ezt a csodás könyvet nemrég kaptam ajándékba. Bevallom, félve kezdtem el olvasni, hisz egy steampunk Japán történetet nagyon jól és nagyon rosszul is meg lehet írni. Szerencsére ez az előbbire sikerült és minden kétségem elszállt, amikor mélyebben belevetettem magam ebbe az izgalmas és elragadó történetbe.
Remélem nem fog benneteket zavarni, de mostantól könyvekről is írok. Persze csak olyanokról, amik valamilyen módok kapcsolódnak a japán és egyéb keleti kultúrákhoz.Nos, vágjunk is bele!

Ezt a cikket egy régi, elhagyatott blogomról hoztam át ide, mert szerintem egészen jól sikerült és úgy gondoltam, hogy megosztom itt is. :)

Miért utálják a rajzosok a mániákus másolókat?

Sajnos saját screenshot

Ebben a bejegyzésben arról szeretnék írni, hogy miért ugranak a képzettebb rajzosok azokra, akik másolt munkákkal dicsekednek. Szerintem hatalmas probléma az, hogy valaki nem tud túljutni a másolás fázisán és képtelen egyedit alkotni. Szeretném kifejteni, hogy szerintem mik azok a határok, amiket átlépve már pofátlanságról beszélhetünk és miért fontos túllépni az állandó másoláson. 

Először is fontos leszögezni, hogy a másolás folyamata szükséges és alapvető a rajzolás tanulásának kezdetekor és később is hasznunkra válhat. Megtanuljuk megfigyelni a formákat, az arányokat, növeli a koncentrációs képességünket, a kitartásunkat és idővel a sok másolás által rátalálunk a saját stílusunkra. A berögzült tudásunkkal elkezdünk kísérletezni, többé már nem görcsölünk rá mindenre, hanem rákoncentrálunk a tartalomra, a szimbolikára, a nagyobb kifejezésre.
Tehát a másolás egy nélkülözhetetlen állomás a rajzolás tanulásának folyamatában. Minden nagy művész így kezdte, de tovább tudott lépni és itt ez a kulcsszó!

Mindig is nagyobb keletje volt a realisztikus vagy legalábbis arra törekvő ábrázolásnak az emberek között. Sajnos azt látom, hogy mára ez odáig  fajult, hogy egy bénább, de ismert képről másolt rajz/festmény sokkal népszerűbb, mint egy egyedi stílusú munka.
Ez azt eredményezi, hogy nagyon sok kezdő és később haladó alkotó is megragad a másolásnál. Szerintem ez egy idő után az egyén fejlődésének útjába áll, mert nem képes magától valami egyedit és utánozhatatlant alkotni és fejből, a saját világából, a lelkéből feltárni egy darabot. Ez az alkotói lélek tudatos vagy tudattalan rombolása. Aki igazán szívéből csinálja mindezt, annak egy idő után meg kell mutatkoznia. A saját stílus nem olyan könnyű, mint azt hisszük. Tudatos önképzés, gondolkodás és rengeteg próbálkozás eredménye. Itt most ne hónapokban, hanem években, évtizedekben kell gondolkodni.

Hová lettem?

Sziasztok!

Most egy kis személyes bejegyzés fog következni, mert eléggé eltűntem és szeretném tudatni, hogy nem a lustaság és az ihlet hiánya okozta mindezt.
Miután letudtam a vizsgáimat, szinte azonnal elkezdtem dolgozni, hogy nyárra legyen egy kis pénzem. Minden nap 9-9,5 órákat húztam le, szóval nem igazán volt energiám egy cikk megírására.
Plusz a korai kelés már ismeretesen nagy ellenségem, így a nap végén kipurcanva estem be az ágyba.
A többi blogomat is csúnyán elhanyagoltam és sajnos a rajzaim száma se emelkedett(egyel se).

Viszont jó hír, hogy most pénteken letudtam a munkát és végre jöhet a megérdemelt pihenés és persze utána az írás. Elég sok mindent tervezek a nyárra: miközben dolgoztam azon is kattogott az agyam, hogy miket írjak ide, így néhány ötlettel gazdagabb lettem. Tervben van két, vagyis igazából 3 nagy projektem: BJD babát akarok készíteni(amihez remélhetőleg jövő héten megérkezik a gyurma), történetet írok és ezt meg is valósítom képregény formában. Mindezek mellett kirándulni és nyaralni is tervezek, szóval ha minden jól alakul, akkor tartalmas 2 hónap vár rám. És ha aktív vagyok, akkor jobban jön a kedv és az ihlet is a cikkíráshoz. :)

Ennyi akart volna lenni ez a kis beszámoló a jelen helyzetemről.

Hamarosan jelentkezem egy új bejegyzéssel.

Pacsirták közt bagolynak lenni 2.rész: Mindennapos nehézségek

Az első részben azt fejtettem ki, hogy miként válhattam bagollyá. A cikk végén pár mondat erejéig kitértem arra is, hogy milyen hátránnyal jár ez a fajta életstílus. Most ezt a gondolatmenetet szeretném tovább vinni és leírni a kedves olvasóimnak, hogy milyen nehézségekkel találom magam szembe a hétköznapok során a bagoly lét miatt.

Egy átlagos bagoly jobb esetben 10 óra után kel fel, de csak ha nem volt fent hajnali 3-ig. Mikor csörög az ébresztő tudod, hogy nagyon zombi leszel egész nap. A legnagyobb fejtörést mindig az ügyintézés és az orvos látogatása okozza. Ilyenkor nem elég, ha vegetálsz az elkövetkezendő 6-8 órában, mert észnél kell lenned, ha nem akarod, hogy valamit rosszul állítsanak ki vagy az orvos hasi panaszokkal elküldjön a fül-orr-gégére.
Persze ezek nagyon sarkított példák voltak. Az iskola hol marad?-kérdezhetnétek.

Egy rocker vallomásai 1.rész: Miért lettem rocker?

Mi jut eszünkbe arról, ha meglátunk egy kék hajú, koponyás pólós lányt az utcán? 
Általában az, hogy biztos sátánista, drogos, semmire kellő, gonosz és társai. 
Ez most nem egy légből kapott elképzelés, mert hallottam már a hátam mögött ezeket a jelzőket suttogva kimondani.
Általában minden emberről elsőre és a külsője alapján ítélünk, de a 21. században igazán leszokhatnánk erről a maradi szokásról.
Régen a ruha és a kinézet fontos rangjelző funkciót is ellátott és a családi címerek, színek határozták meg, hogy hova sorolnak a társadalmi ranglétrán. Mára viszont ezek az attitűdök értelmetlenné váltak és mindenki azt vesz fel, ami neki tetszik. Ahogy régen, úgy most sem a ruha teszi az embert. Attól, hogy valaki beleszületett egy vagyonos nemesi családba még lehetett egy borzasztóan rossz ember, míg egy egyszerű kisnemesi vagy paraszti származású ember lehetett becsületes és empatikus. Azonban ez fordítva is ugyanúgy lehetett igaz.

Mi a helyzet ma? Semmi különös, szerintem nem sokat változott az a nézet, hogy csak a külső alapján ítélünk. Persze, ebbe a hibába néha az ember belefut, de én igyekszem nem elítélni másokat, ha már ők ezt teszik velem.
Elől van két kék tincs a hajamban, szinte mindig feketében járok, csontvázkezes csat díszíti a hajamat, fekete körömlakkot viselek, a kiegészítőim is koponyásak vagy csontvázasak.
Én így érzem jól magam, máshogy el sem tudnám képzelni az életem. Régen piercingem is volt, de sajnos a bőröm nem bírta, így ki kellett vennem.