Alapvetően az értelmezésben látom a hibát. Sok ember kezdett el utálkozni a cikk alatt, de azt mind elfelejtették, hogy ez egy humor oldal és kevés az a vicc, ami nem sért meg egy csoportot. A másik az, hogy nem értem miért veszik magukra azok, akiknek nem kéne? Nyilván valóan a tömeggel, mint jelenséggel van a baj és az ilyen általánosító bejegyzéseknél muszáj skatulyázni.
Először is illene tisztázni, hogy igenis léteznek különböző kasztok az emberek között kimondva vagy kimondatlanul is. Így könnyebb megkülönböztetni őket a kinézetük, viselkedésük alapján és olykor degradáló jelzőként is használjuk ezen csoportok elnevezését, hogy ezzel is minősíthessük az adott egyént. Ezzel szerintem semmi baj nincs, engem is nevezett már szektásnak a saját nagybátyám és csak nevettem a butaságán egy jót.
Így létezhet két csoportja a cikkben szereplőknek: nyugdíjas és nyugger.
A nyugdíjas az a kedves idős ember, aki végig dolgozta az életét és közben a keserűség nem tette gonosszá, bölcs lett és igyekszik tanácsaival segíteni a következő generációkat. Nehézkesen ugyan, de elfogadja a fiatalok bolondságait, mert nem felejtette el, hogy egykor ő is volt tinédzser vagy 30 éves és akkor neki is megvoltak a saját dolgai. Viselkedésével, élettapasztalatával azonnal kivívja a figyelmet és a megbecsülést.
A nyugger az a gonosz, alpári idős ember, aki a korára hivatkozva próbál elérni dolgokat az életben. Alapvetően megveti a fiatalabb generációkat, mert irigysége és önteltsége feledteti vele a tényt, hogy egykor ő is volt fiatal és fura. Viselkedésével, a másokhoz való hozzáállásával csak dacba és felháborodásba ütközik, amit még nagyobb daccal és felháborodással fogad. Ilyenkor előadja a "bezzeg az én időmben" jól ismert változatait. Egyébként valószínűleg nem az öregség tette ilyenné, már fiatalabbként is jelentkezhetett a borzalmas személyisége. A vér nem válik vízzé ha megöregszik.
Persze ez is elég lesarkított leírás volt a két alapvető viselkedési csoportnak, de már ebből is kiderül, hogy nekünk fiataloknak alapvetően az idős emberekkel semmi bajunk nincs. Egyszerűen csak a nyuggerek iszonyatosan tapintatlan, arrogáns viselkedése zavar, amiről az eredeti poszt is született és ezt a viselkedést parodizálja ki, sorolja fel az alapvető vonásait. Kövezzetek meg, de én jót nevettem a cikken, mert tényleg jól leírja a nyuggerek viselkedését.
Sok kommentben olvastam, hogy az életkor nem jogosít fel arra, hogy amiatt tiszteljenek. Ez egyrészt igaz, másrészt ijesztő. Szerintem ez sajnos mára egy alapverő társadalmi problémává vált. Mindenki úgy él, hogy csak annak adja meg a tiszteletet, akik kivívta azt magának. Ez nem jó felfogás!
Én minden embernek megadom az alapvető tiszteletet, próbálok úgy élni, hogy elsőre senkit ne ítéljek meg és kezeljek le. Miután jobban megismertem, akkor eldöntöm, hogy mennyire tiszteljem. Viszont ha még a legutolsó, gonosz, mocsok emberről is van szó, először megadom a tiszteletet, mert azt fogom visszakapni, amit adtam.
Leendő tanárként elég rossz felfogással élnék, ha úgy gondolnám, hogy a gyerekekkel nem kell tisztelettel bánni, mert még fiatalok és az életkoruk ezt nem követeli meg. Így aztán hogy várjam el, hogy az egyetemen a saját tanáraim normálisan kezeljenek, ha az életkor alapján történő tiszteletadás a követendő példa?
Így nekik csak egy taknyos 19 éves leszek, az emberi értékeimet figyelembe se vennék, mert olyanom ennyi élettapasztalattal nem is lehet.
Ennek kapcsán azt kell belátni, hogy akármilyen nehéz is, a tiszteletet először meg kell adni. A nyuggereket is lehet valamennyire kezelni. Ha egy buta, bunkó emberrel leállunk vitázni az csak minket minősít. Jobban felidegesíti az, hogy kedvesek és látszólag higgadtak vagyunk. Nem egyszer húzott már ki a slamasztikából a türelmem és a kedvességem.
Nem azt mondom, hogy ha olyan helyzet adódik, akkor ne védjük meg magunkat, de az a nem mindegy, hogy milyen módon tesszük azt! A nyuggerek lételeme a veszekedés és a gonoszkodás. Miért szítsuk jobban a tüzet? Inkább koncentráljunk azokra az emberekre, akik megérdemlik a figyelmünk és hálásan köszönik meg, ha átadtuk a helyünket, lecipeltük a táskájukat a buszról vagy átsegítettük őket az úton. Mert ilyenből is rengeteg van. Napi 2,5 órát utazok tömegközlekedésen és mióta egy másik megyébe járok borzasztó pozitívan csalódtam. Az idős emberek nem követelik azonnal a helyet, gyakran le se ülnek a felajánlás ellenére sem, mert 1-2 megállót utaznak csak.
Mosolyognak az emberre és megköszönik a helyet. Persze akadtam már össze nyuggerrel is, aki hangosan fejtegette a nézeteit a mai korcs és borzalmas fiatalokról. Ilyen ember is mindig akad. Fiatalban és öregben is.
Ahhoz, hogy ez a rossz felfogás megváltozhasson figyelmesebbnek kell lennünk az emberekkel. Mindenkinek lehet rossz napja, lehet fáradt és beteg. Ne keressük egyből az okot, hogy miért utáljuk és beszéljünk tiszteletlenül az illetővel. Egy fiatalnak is lehet sok gondja és egy idős lehet olyan, mint egy 40 éves. Nem szabad csak feketének és fehérnek látni a dolgokat. Sokszor csak egy kedves szó is elég ahhoz, hogy egy látszólag gonosz ember normális viselkedést produkáljon.
Kicsit ugyan elkanyarodtam az eredeti cikk mondani valójától, de inkább a kommentekre alapozva írtam meg a bejegyzést.
Sajnos a mai emberekből hiányzik a türelem, empátia és legfőképp a tisztelet. Pedig szerintem egy nagyon fontos dolog. Ha nem tiszteljük a másikat, akkor ne várjuk el, hogy visszakapjuk azt, amit nem is adtunk meg.
Persze az élet szül olyan helyzeteket, hogy már nem tudunk kedvesek lenni. Főleg, ha az elém tolakodó bácsi belevágja az esernyője hegyét a lábamba.
De ahhoz, hogy fiatal és öreg, tini és húszon éves békésebben éljen együtt és ne legyen tele a net az egymást kiparodizáló, gonosz cikkekkel ahhoz mind a két fél hozzáállásán változtatni kell. Könnyű szidni az időseket, és az öregeknek a fiatalokat és csak egymásra mutogatni, de semmit nem tenni.
Fiatalként próbáljunk nagyobb türelemmel lenni az idősek felé és öregként belátni azt, hogy egy fiatal is küzdhet problémákkal és lehet, hogy jobban fáj a lába, mint egy 70 évesnek.
Lássuk azt, hogy az idősek nagy része milyen jó arc! Engem nagyrészt a nagymamám nevelt és akkor volt 60 éves, amikor megszülettem. Borzasztóan elfogadó és jó fej volt, még a piecingemre se mondott semmit. A buszon is mindig szépen bántak vele, mert tisztelettel viszonyult a többi emberhez. Mivel ilyen későn született unoka voltam, így sok idős ember között nevelkedtem és megtanultam a nyelvükön. Még az ismeretlenekkel is jól el tudok csevegni a mai napig.
De azt is vegyük észre, hogy vannak nagyon jól nevelt és normális fiatalok is, még ebben a fura Y és Z generációban is! Ahogy vannak iszonyat elfogadó 40-50 évesek is. A szüleim például próbálják megszeretni azt, amit én kedvelek, hogy legyenek közös pontjaink és beszédtémáink. Mi ez, ha nem figyelmesség és merő jóindulat?
Minden kort tisztelni kell, mert az összesnek megvan a maga szépsége. Ahogy az idős egy bölcs szemüvegen keresztül látja a világot, úgy a kisgyerek érdekes felfedezéseket tesz, a húszon éves pedig keresi az útját.
Legfőképp pedig tudjunk nevetni a viccen! Az eredeti cikk nem a békés kis néniket és bácsikat bántja, akik szépen eléldegélnek még, hanem a bunkó társaikat. Ahogy én sem veszem magamra az Y generáción évődő posztokat. Tudom, hogy én nem vagyok ilyen és még szórakoztat is, hogy a kortársaim miként képesek viselkedni és ezt milyen találó mémekkel, írásokkal tudják kiparodizálni őket. Nem kezdek el az ilyen bejegyzések alatt fröcsögni, mert rám nem vonatkozik, aki pedig magára ismer benne az döntse el, hogy mit tesz.
Ne vegyük fel azt a bizonyos inget, ha nem muszáj és érezzük, hogy nem rólunk van szó.
Búcsúzóul pedig itt hagyok egy mókás kis nótát. Szintén ne vegye fel senki, csak mosolyogjon egyet a szövegen. :)
Köszönöm a figyelmet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése