2019. május 20., hétfő

Búcsú a Trónok harcától

 Noha a blogon nem nagyon foglalkoztam a sorozattal, de mindig is óriási rajongó voltam. Az összes könyvet olvastam és mindig napra kész voltam a sorozattal is. Ebben a bejegyzésben szeretném leírni a véleményem a 8. évadról és az utolsó részről is. Figyelem! SPOILER veszély!
A nagy felháborodást keltő 8. évad utolsó része is éppen akkora tömeghisztit váltott ki, mint maga az évad. Rengeteg aláírás gyűlt össze azért, hogy forgassák újra az évadot. Valahol jogosnak érzem a felháborodást, mert ez az egész annyira nem volt méltó a GoT-hoz. A jól felépített, kidolgozott történetvezetés itt valahogy elveszett, rengeteg amatőr hibát ejtettek, amit eddig szinte soha. Nem volt még olyan, hogy egy évadon belül 3 ekkora baki is előforduljon( Dany és a Starbucksos pohár, Jaime visszanőtt keze, Sam lába mellett a vizes flakon). Egy összecsapott, elsietett véget kaptunk, ami lássuk be nem a legszerencsésebb ennyi évadnyi jól megírt történet után.
Számomra a legnagyobb szívfájdalom Dany halála volt. Ő volt a kedvenc karakterem, imádtam a könyvben azt, ahogy elénk tárja a történetét és a belső kis dolgait az író. Eleinte a sorozatban is kedveltem, később csak egy hisztimasina lett belőle, de nem érdekelt, mert ott volt mellette a könyv, amiben imádtam. Nem volt rossz ötlet ez a hirtelen bekattanás, csak valahogy feleslegesnek érzem így a többi évadot. Már a legelején elrepülhetett volna az akkor még 3 sárkányával és megcsinálhatta volna ugyan ezt. Mindig mondogatta, hogy ő nem olyan, mint a többi Targaryen és úgy is cselekedett. Rengeteg embert szabadított fel a kényszer alól és szabad választást hagyott sokuknak. Ezek az emberek pedig hűen követték. Persze mindenki akkor lett volna boldog, ha Jonnal karöltve uralkodnak.
Arya jelenete az 5. részben azzal a fehér lóval egyszerűen nevetséges volt.
Az epikus csata a másokkal kicsit felidézte a régi GoT hangulatát, de nekem az is olyan összecsapott lett. Meddig készültek erre az egészre, mennyi mindent feláldoztak, és bumm, Arya jön és öl. Úgy éreztem, hogy jó, akkor ez is lehúzva, a más probléma kipipálva, jöhet a kövi két rész és le is tudtuk végre ezt a sorozatot.

Nem lepett meg Dany leszúrása, már akkor mindenki tudta, hogy ez lesz, amikor bekattant. Mégis akkora csalódás volt. Mennyi mindent túlélt, mennyi mindent tett és a szerelme, akiben a legjobban bízott, a szívébe nyomta a tőrt. Drogont pedig nem is értettem. Ott volt előtte az, aki megölte az anyját, és ő ezért megolvasztotta a vas trónt. Itt felmerül a kérdés, hogy igazat adott Jonnak, mert látta, hogy mit művelt Dany(de akkor miért követte az utasításait?) vagy tudta, hogy Jon is Targaryen és nem ártana neki a tűz? De ez is hülyeség, mert a sorozat elején Jon megégeti a kezét...
Persze valahol várható volt, hogy Dany meghal, én arra tippeltem, hogy a másokkal vívott csatában fog elesni, de helyette felégette egész Királyvárat. Méltatlan vég egy jó karakternek...
Egyébként Dany testének elcipelése még enged némi reményt, hiszen egy fantasy világban, ahol mindenkit feltámasztottak már legalább egyszer(najóeztúlzásdena), talán Drogon találna valami módot anyja visszahozására. Ha valaha folytatnák a sorozatot én számolnék ezzel.

Bran királlyá választása számomra nonszensz. Egész évad alatt nem csinált semmit, csak ült, nyomta a holló stylet és néha utalgatott valamire. Hangsúlyozta, hogy ő soha nem lesz Deres ura, mert ő már a háromszemű holló. Erre jön Tyrion, királynak kiáltja ki és ő csak egy fél mosollyal rábólint, mondván végig erre készült. WTF?! Számomra egy semmilyen karakter lett, pedig régebben nagyon izgultam érte, amikor a falakon túl jártak és menekültek a mások elől. Mire Deresbe ért egy hideg, idegesítő emberré vált számomra. De benne meg lehet bízni, mert elcibáltatta magát 3 hű emberrel a falon túlra, kettőt feláldozott, a harmadikat elküldte és ő lett a háromszemű holló. Azta! Micsoda megbízható királyjelölt... A másokkal való harcban pedig csak ült és nézett, párszor hollókba költözött, még arra se próbálta venni a fáradtságot, hogy az Éjkirály sárkánya fölött megpróbálja átvenni az irányítást... Semmit nem tett, viszályt szított Dany és Jon között, manipulálta az embereket és ő lett a király. Micsoda dicsőség... Mert ugye ő mindig mindent tud...

Végre Szellem is meg lett simogatva, ha már Jon olyan szívtelenül elhagyta. Ez volt az egyik legmegindítóbb jelenet ebben a részben. Nálam itt, és Dany halálakor tört el a mécses.
Sansa kihisztizte, hogy Deres királynője legyen, elvégre ő nem fog behódolni az egyetlen élő Stark férfinak és az öccsének. Fúj, fúj.
Arya hozta egyedül a formáját, ő maradt a legszerethetőbb karakter és ő maradt hű igazán önmagához, az elveihez és az álmaihoz. Azért kíváncsi vagyok mi mindent talál az ismeretlen vidékeken.

Senki sem boldog igazán, szóval jó döntés született. Ez a mondat jellemzi a záró részt és úgy az egész nyolcadik évadot. Az elsietett, átgondolatlan események, a rengeteg baki és a sok logikai buktató ellenére nem utáltam meg a sorozatot lezáró évadot, csupán méltatlannak találom az eddigiekhez képest. Már csak abban reménykedem, hogy egyszer valami csoda folytán kiadják a könyveket és megismerhetjük azt az igazi véget, amit George R.R. Martin szánt a műnek. A könyvben rengeteg az elvarratlan szál, sok minden nem került bele a sorozatba. Abban reménykedem, hogy egyszer pontot tesz a könyvek végére és valami sokkal frappánsabb, átgondoltabb, jobban megírt, csavarosabb véget kap ez a nagyszerű sorozat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése