2019. október 11., péntek

Egy macska élete a falun

Régóta cikáznak a gondolatok a fejemben ennek a cikknek a megírásáról, de úgy döntöttem, hogy leírom mindazt, amit az eddigi életem során tapasztaltam. Nem lesz egy szép, könnyed olvasmány, de kikívánkozik belőlem mindez. Az egész elindítója egy Facebook csoportos veszekedés volt, ahol a macska ellenesek és a macska pártiak ugrottak egymás torkának.Ezt követte a 444 cikke, amiben pontosan azt olvastam, ami a leggyakoribb errefelé... Aztán eszembe jutott, hogy miért is nincs nekem már macskám...

Falun élek születésem óta. Ez kb. fele-fele arányban jó és rossz is. Az egyik legpozitívabb dolog benne az, hogy kertes ház lévén annyi állatom lehetett, amennyit csak szerettem volna. Volt macskám is, nem is egy. Kislányként szerettem őket, de sajnos mindig csúnya véget értek. Leharapta a fejüket a kutya, megmérgezték őket vagy nyomtalanul eltűnt mind a három, miután a szembe szomszéd jelezte, hogy a csirkéit, amiket az utcán tartott, a macskáim megtámadták... Ezután eldöntöttem, hogy nem lesz több. Szép lassan elhidegültem tőlük és utána elkezdtem más szemszögből látni őket. Egyszerűen nem az én állataim, jobban kijövök a madarakkal és a hüllőkkel.
Mégis sajnálom azt, amit velük művelnek, főleg itt falun.


Szerintem ebben az 5000 fős faluban minden emberre jutna legalább egy macska. Félelmetes módon túl vannak szaporodva és pusztítják az élővilágot. Ez nem az ő hibájuk, hanem a sok agyhalotté, akik elhozzák a szomszéd asszonytól a két kiscicát az unokáknak, amik nemsokára újabb kiscicákat eredményeznek. Bár ez még a jobbik eset.
A nem kívánatos kiscicákat pedig szeretik eltüntetni. Nem lenne egyszerűbb ivartalanítani az állatokat, hanem inkább megölik az utódokat. Persze, az általános felfogás itt az, hogy macskáért pénzt nem adunk, főleg nem ivartalanításért. Hát az milyen drága már! És amikor tavasszal lefialja az első almot, akkor meg csak szólunk Pista bácsinak a szomszédból, aki egy kőműves Actimelért cserébe eltünteti-értsd: beleteszi egy zsákba és agyonveri őket-a nemkívánatos állatokat.
Pista bácsi egyébként válogatott módszerekkel öli a macska kölyköket(bár nem ritka ez a kutya kölykök esetében sem). Általános módszer még az "úsztatás", ami annyit tesz, hogy a kismacskákat egy vödör vízbe teszik, amit lefednek és amikor megfulladtak, elássák őket. A másik az élve elföldelés. Általában egy cipős dobozba teszik az apró cicákat és elássák őket, ami egy idő után szintén fulladáshoz vezet. De egyébként a gyilkolás palettája színes és végtelen.
Honnan tudom mindezeket? Főleg nagymamám elmondásából, de akad olyan véglény, aki egyenesen szeret kérkedni azzal, hogy miket művel a nem kívánt szaporulattal.

És ha már a szaporulatnál tartunk, szerintem az is állatkínzás, ha rengeteg állatunk van. Egyszerűen nem lehet róluk rendesen, odafigyelve gondoskodni. Főleg a macskáknál látom ezt. A szembe szomszédnak két éve lett egy macskája, most kb. 10-nél járunk. Belterjes, beteges, csipás, fosos az összes. Szerencsétlenekre rossz ránézni. Ráadásul imádják idegesíteni a kutyámat, leülnek a kapu elé, hogy a kutya ugassa őket. Az ugatás miatt a másik szomszéd összeveszett velünk és félve a mérgezéstől, inkább hátra zártuk a kutyát, nehogy "véletlenül" elpusztuljon.
Folyamatosan összemászkálják a teraszt, nem győzök utánuk követ mosni, de a legdurvább az volt, amikor az egyik összefosta az egészet.
Hiába szólunk a "kedves" gazdának, semmit nem tesz, a macskái pedig lassan elözönlik az egész környéket. Persze soványak, légúti fertőzésektől szenvednek, bolhásak és összejárkálnak mindent.

Sajnálom őket, mert nem tehetnek arról, hogy egy idióta a gazdájuk, aki csak hagyja, hogy szaporodjanak és éppen megeteti őket-bár nem lennék benne biztos-.
Minden esetre nem lehet könnyű macskaként egy ilyen környezetben élni, hiszen ha éppen nem eszel mérgezett egeret, nem ütnek agyon, nem tépi le a fejed egy kutya, nem üt el egy autó, nem pusztulsz el valamilyen betegségben, akkor is jó eséllyel nem leszel hosszú életű.
A macska kinti állat, főleg falun nem nagyon tartják bent. Maximum bejárhat a házba-ami undorító és veszélyes-de kint kószál és párzási időszakban szép számmal tűnnek el nyomtalanul az állatok. Persze ha nem hajtaná őket a sokasodási vágy, akkor nem mennének olyan messzire. De olcsóbb a szomszéd nénitől hozni egy új kiscicát, mint egyszer kifizetni egy ivartalanítást.

Állatvédők bevonása szerintem lehetetlen lenne, annyi erre a példa, hogy megszámolni sem tudom. Körülbelül a fél utcára ki kellene hívnom őket, már ha egyáltalán kijönnének.
Itt a macska fogyóeszköz, sokszor nem tekintik másnak őket, mint egerésző valamiknek. Ha pedig nem fog egeret, egész nap csak fekszik valahol, nos... lehet felkeresik Pista bácsit.

Ez a hozzáállás egyszerűen undorító és minden állatért felelősséget kellene vállalni. Ha nem ivartalanítjuk a macskát, akkor mindig kell megfelelő gazdikról gondoskodni, de ez nem megoldás hosszú távon. A szaporulat ilyen módú pusztítása pedig egyszerűen embertelen és visszataszító.
Szerencsére ismerek ellenpéldát is, de sajnos a fentebb leírtak a jellemzőbbek. Nem tudom, hogy az emberek miért nem látják ebben a rosszat és miért nem változik semmi?!
Bár nem vagyok macska párti, de ilyen bánásmódot egyetlen állat sem érdemel meg. Sajnos rengeteg a felelőtlen állattartó-még a saját családomból is tudnék több példát felhozni-akik sajnálják az állataikra a pénzt és az időt, de megveszik mert cukik. Aztán meg ha gond van velük, akkor eldobják vagy hagyják őket elpusztulni.

Remélem egyszer sikerül érdemben tenni ez ügyben, de addig is csak marad az írás és az értetlenkedés...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése