Pacsirták közt bagolynak lenni 2.rész: Mindennapos nehézségek

Az első részben azt fejtettem ki, hogy miként válhattam bagollyá. A cikk végén pár mondat erejéig kitértem arra is, hogy milyen hátránnyal jár ez a fajta életstílus. Most ezt a gondolatmenetet szeretném tovább vinni és leírni a kedves olvasóimnak, hogy milyen nehézségekkel találom magam szembe a hétköznapok során a bagoly lét miatt.

Egy átlagos bagoly jobb esetben 10 óra után kel fel, de csak ha nem volt fent hajnali 3-ig. Mikor csörög az ébresztő tudod, hogy nagyon zombi leszel egész nap. A legnagyobb fejtörést mindig az ügyintézés és az orvos látogatása okozza. Ilyenkor nem elég, ha vegetálsz az elkövetkezendő 6-8 órában, mert észnél kell lenned, ha nem akarod, hogy valamit rosszul állítsanak ki vagy az orvos hasi panaszokkal elküldjön a fül-orr-gégére.
Persze ezek nagyon sarkított példák voltak. Az iskola hol marad?-kérdezhetnétek.

Nos, igen. A baglyok utálják az általános- és közép iskolai éveket, mert egy örök kínszenvedés 6-7 órakor felkelni és egész délelőtt, amikor a legmélyebben aludhatnának a padban kell nyomorogni.
Én azt a nézetet vallom, hogy ha Magyarország egy hangyányit is fejlődő képes lenne, akkor nem lenne rossz akár csak egy fél órával is később kezdeni az iskolát, mert egyre több a bagoly gyerek. Ehhez persze jócskán át kéne szervezni sok mindent, de úgy is 4 óráig vannak bent a gyerekek az iskolába, akkor az az egy-fél óra már semmit nem oszt. Ez akkor lehetne igazán kivitelezhető, ha a napközi ideje alatt normálisan megtanulnának a diákok és nem kéne még este 5-kor magolni a holnapra valót és írni a házi feladatot. Valahogy semmi nem működik már úgy, ahogy kellene.         Az előző cikkben említettem is, hogy a napközi tétlensége és persze a délutáni foglalkozások csúsztatták el a tanulási időmet, ami az egyik oka volt annak, hogy most bagoly vagyok.
Ilyenkor az idősebbek elkezdik szidni a mai fiatalságot, hogy bezzeg az ő idejükben már 5 órakor a földeken voltak és etették az állatokat. A kulcsszót ilyenkor mindig kimondják: az ő idejükben.
El kell azt fogadni, hogy generáció váltás volt és az Y és utána jövő nemzedékek szinte egy másik emberi faj.
De nem csak az iskola kínszenvedés, hanem a munka is. Egyszerűen képtelen vagyok embert varázsolni magamból olyan 11-12 óráig. Mire pedig a legéberebb és legtevékenyebb szakaszomba érnék, addigra letelik a munkaidő és a produktív énem szinte teret sem igazán kapott, ami nyilvánvalóan meglátszik a munkámon és rajtam is.

Nem azt mondom, hogy ezentúl legyen anarchia és nyissanak az intézetek délután 4-től, de a baglyok egyre nagyobb számát ideje lenne figyelembe venni. Valamiféle köztes megoldást kellene találni, hogy a pacsirták se kezdjék meg a bagolyirtó hadjáratot, de a baglyoknak is kicsit kényelmesebb lehessen az életük.
Persze ehhez az is kéne, hogy ne csak lusta, semmirevaló embereknek tituláljanak minket csak azért, mert más napszakban vagyunk tevékenyek és aktívak.
A bagoly barátommal folyamatosan azt a problémát kell megoldanunk, hogy ha nálunk vagyunk, akkor időben vásároljunk be, mert a faluban nincs éjjel nappali bolt.(Bár itt igazából 5 óra után szinte minden bezár.) Viszont az ő városában van és nyáron akár éjszaka 11-12 órakor is képesek vagyunk a temető mellett elsétálni oda, hogy egy kicsit levegőzzünk és mert még legalább 3-4 óráig aktívak vagyunk. A boltba járás nyári éjszakákon nálunk már évek óta bevett dolog. Most sokan
felhördülhetnének, hogy mégis miért kéne éjjel nappali boltnak lenni egy faluban? Miért megyünk mi éjszaka boltba, menjünk nappal! Ez részben jogos, de mi ilyenkor szeretünk kimozdulni és megvan a maga varázsa. Csend van, sötét és hűvös. A csillagok világítanak, a tücskök ciripelnek és minden olyan nyugodt. Kiülünk a parkba, veszünk egy hideg innivalót és beszélgetünk órákon át. Mindezt persze úgy, hogy nem zavarjuk az alvó embertársainkat.
Ezt a fajta figyelmességet viszont általában nem kapjuk vissza. Nappal van, hogy direkt felkeltenek a családtagok, mert ha ők sem alszanak, akkor mi se tegyük. Szerencsére ez már annyira nem jellemző, de eleinte elég érzékenyen érintett minket.

Persze igyekszünk alkalmazkodni a pacsirták által uralt világ rendjéhez, de néha akaratlanul is elcsúsznak a dolgok és egyszerűen nem sikerül időben felkelni vagy éppen lefeküdni.
Tudom, hogy mindennek megvan a rendje és nem is várhatjuk el azt, hogy minden hivatal, bolt és orvos nyitva legyen/rendeljen este 10-ig. Egyszerűen csak kicsit több megértésre és toleranciára vágyunk a többi embertársunktól, mert a mi generációnk már ilyen marad és az utánunk következők pedig ilyenek lesznek.
Ez nem lustaság, kifogás vagy bármi egyéb, ez egy másik generáció létformája.

Köszönöm a figyelmet!