Miért hagyom ott az egyetemet?

Most az animés cikksorozatot megszakítva egy személye témával fogok foglalkozni. Ugyanis 2018 decemberében eldöntöttem, hogy ott fogom hagyni az egyetemet és átmegyek egy másikba. 2,5 évig tűrtem ezt az egészet, de most végképp elegem lett. Szeretném megosztani veletek a személyes tapasztalataimat, hogy ti ne essetek bele ugyan abba a hibába, mint én.

Először is a jó egyetem megválasztása nagyon fontos. Túl sok lehetőségem nem volt. Vagy felköltözöm Pestre,vagy ide megyek. Mivel nem akartam távol maradni a családomtól és pénzünk sem lett volna, hogy finanszírozni tudjuk a kolit, utazást stb. így ez az egy opció maradt. De még így sem egy köpésre van tőlem az egyetem, kb. 60-65 km-re. Minden nap vonattal jártam be, utána még buszoztam is. Szóval csak az, hogy bemenjek a suliba és hazajöjjek 3 órát vett el minden egyes nap az életemből. Amivel nem is lett volna baj, szeretek utazni és jól is bírom. De egyre több óránk este volt, mivel óriási tanárhiány van, csak így tudták megoldani az órákat. Az előző félévem hétfői napja úgy nézett ki, hogy elmentem a 9:20-as vonattal, egész nap óráim voltak, és hazaértem a (jobb esetben) 20:40-es vagy 21:40-es vonattal. Egy nap még kibírható, nem? Igen, de ilyen napom 3 volt, csak akkor a 6:14-es vonattal mentem és este 8-ra értem haza. De még ezt is el bírtam volna viselni, ha nem gyűlölöm teljes szívemből az iskolát. Utáltam az órákat, ahol semmit nem csináltunk, a követelés mégis óriási volt, utáltam a befásult, szívtelen, undok tanárokat is.

Henna Traveller Tag

Ma egy klassz taget hoztam nektek, amit maga Henna alkotott meg és tőle kaptam a jelölést is. Tudom, kicsit késve szoktam kitölteni a tageket, de sokszor egyszerre több embertől is kapok jelölést. Aminek nagyon örülök, de igyekszem figyelni arra, hogy a blog nevéhez hűen mindig vegyesen legyenek elszórva a témák az oldalon. Így most erre a jó kis tagre kerül a sor, és utána a többire. Lássunk is hozzá! :)

1. Mi az az egy dolog, amit kivétel nélkül, minden utazásra magaddal viszel?

A fülesem mindig nálam van. Ha a párommal utazom akkor is. Idén nyáron Gyulán jártunk és a hosszú busz úton jól esett megosztani a fülest és az ablakon kibámulva hallgatni a zenét.

2. Melyik az a lakhelyedtől legtávolabb eső hely, ahol eddig valaha jártál?

Csehország, Polička nevű település. Az általános iskolám testvér iskolája volt és kétszer is ki tudtam menni egy hetes táborra. Nagyon élveztem, imádtam ezt a helyet. :)

Papagáj tartás 1.rész: nehézségek

Részlet egy képregényemből.

 Mivel a blog mindennel foglalkozik, ami engem érdekel, így szerintem ez a cikk is meg fog férni a többi között. Volt már szó egyszer madarakról, de akkor az őket védő matricákról ejtettem meg egy bejegyzést. Egyre több csoportban és helyen látom azt, hogy valaki felteszi a nagy kérdést: milyen papagájt vegyen, vagy éppen miért ne vegyen?! Nos, kedves madár vásárlás előtt állók! Ha esetleg még bizonytalanok vagytok a témával kapcsolatban, akkor olvassátok el a cikket, amiben megosztom a tapasztalataimat. Először a vásárlás elleni érveimet fejtem ki, aztán jöhet a pozitívum, hogy miért is jó egy papagáj gazdájának lenni. Ezt két külön cikkben fogom kifejteni, mert nagyon hosszú lenne, ha a kettőt egybe venném. Tehát ebben a bejegyzésben a papagáj tartás árnyoldalával ismerkedhettek meg.  

Mennyi év tapasztalatáról van szó? Kb. 15 éve van papagájom, ami azt jelenti, hogy 5 éves voltam, amikor megkaptam az elsőt. Kicsi koromtól kezdve imádom a madarakat és a papagájokat, így egyszer anyáék megleptek egy hullámos papagájjal. Eddig 4 madaram volt, ebből 3 hullámos papagáj és egy nimfa. Már csak a nimfa él, őt tenyésztőtől vettük, a többi madaram állatkereskedésből volt.
Az első és legfontosabb dolog, amit egy madár vásárlása előtt át kell gondolni az az, hogy biztosan akarjuk-e? Minden állat felelősséggel jár, így egy papagáj is. Azonban ekkor kell eldöntenünk, hogy milyen fajtát vásárolunk. Szerintem egy kezdő madártartónak a nimfa a legjobb választás. Nem olyan nagy, könnyen szelídíthető és sokáig él. Bizony, a papagájok tovább élnek általában, mint egy kutya és egy macska. A legfiatalabban elpusztult madaram is 8 éves volt. Minél nagyobb a madár, valószínűleg annál tovább él. Tudom, hogy nagyon menőnek látszik, ha az embernek van egy kakaduja, de gondoljunk bele abba is, hogy ezek a jószágok fogságban 50 év fölött is élhetnek. Egy londoni sárgabóbitás kakadu 137 évesen pusztult el![wikipédia]

Az ASMR és én

Kép forrása: itt

Az ASMR(Autonomous Sensory Meridian Response) egy neurológiai jelenség, amelynek kutatása még gyerekcipőben jár. Az ASMR lényege, hogy az emberek bizonyos hanghatásokra érzékenyen válaszolnak. Ez főleg kellemes bizsergéssel jár a koponya hátsó részén, vagy akár kiterjedhet a vállakra/gerincre, de az egész testre is. Gyakran nevezik agyi orgazmusnak, noha alapesetben semmi köze nincs a szexualitáshoz. Én először kb. 1,5 éve találkoztam a jelenséggel és elég szkeptikus voltam a rengeteg Youtube videót látva. De adtam neki egy esélyt, mert semmit nem szeretek megismerés nélkül elítélni. Aztán elég váratlan dolog ért...

Eleinte és is, mint sokan mások értetlenül álltam az akár 10 milliós nézettségű ASMR videók előtt. De aztán eszembe jutott, hogy mennyire imádtam kotorászni a tolltartómban és ha esetleg más csinálta, vagy a sajátjában turkált, akkor jóleső bizsergés futott végig a gerincemen. Így hát kerestem olyan videót, amiben tollakat/ceruzákat tapiznak és nagy meglepetésemre megint elkapott a régi érzés. Aki nem érzi és nincs rá hatással az ASMR, annak elég nehéz leírni az egészet. Sok leírását láttam már az érzésnek, de nekem a fejemtől indul egy kellemes bizsergés, lefut a gerincemen és a végtagjaimon és teljesen ellazulok, sokszor el is álmosodom tőle.
Arra jöttem rá, hogy engem a műanyag kopogtatása, tapizása nyugtat le a legjobban. Nem igazán vagyok oda a suttogós videókért. A csámcsogós, kajálós videóktól pedig kifejezetten undorodom.

Szülj még egy magyart!-Kösz, nem.

Ma egy kicsit komolyabb témával fogok foglalkozni, melyben a Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom felhívására készített videóról fogom leírni a gondolataimat. Nem kell velem egyet érteni, de én így látom a dolgokat. Mivel sokan reagáltak erre a videóra, így engem is kíváncsivá tett. Nézzük tehát, hogy mit is hoztak össze eme műremekben.

A videó egy statisztikával kezd, aminek a hitelességére nem tenném rá a nyakamat. Tudjuk jól, hogy a manipulatív kormányközeli média mennyire szeret rossz, légből kapott adatokkal dobálózni. Bár ha igaz is ez a vészesen csökkenő születésszám, annak megvannak az okai.
A műremeket egy magyaros kabátot viselő nő indítja és arról beszél, hogy ki fog halni a magyar. Mindenképpen fontos volt ez a megjelenés, hogy erősítsék a magyarság tudatot azzal a csodával, amit a narrátor visel. Mert egy igaz magyar női honfitárs attillában jár, pulikutyát sétáltat és az év 365 napján kokárdát visel a szíve felett, miközben tésztagyúrás közben a Kossuth indulót énekelve szíve alatt hordja a 10. magyar csemetéjét is.
A narrátor szerint a legnagyobb probléma az, hogy kevés a magyar és az ország haldoklik. Nos, ezzel oldalakon keresztül tudnék vitatkozni, de inkább nem teszem. Elég, ha annyit írok: oktatás és egészségügy.

Alkohol nélkül is szép az élet, avagy miért nem iszom?

Ezt a bejegyzést tervezem egy ideje megírni, de végül csak most jutottam el odáig, hogy talán összeszedetten tudjak írni róla. Aki egy kicsit is ismer az tudja, hogy soha de soha nem szoktam inni. Akármilyen alkalom, ünnep, fesztivál, koncert van én mindig a józanok apró táborát képviselem. Sokan el sem tudják képzelni azt, hogy ne igyanak ha társaságban vannak vagy koncerteznek, de higgyétek el,hogy pia nélkül is szép az élet.
Szögezzük le,  hogy ivás és ivás között is van különbség. Az teljesen más tészta, amikor valaki megiszik 1-2 sört és maximum mosolyog egy kicsit. Általában azonban ha valaki iszik, akkor azt alaposan műveli és lássuk be, hogy a nagy többség a csatak részeg módot választja.

Mikor is kezdődik az alkoholizálás? Nos, ha belegondolok, akkor azt kell mondjam, hogy már általános iskolában. Amikor még én voltam 13-14 éves, akkor egyes osztálytársaim és ismerőseim már masszívan iszogattak hétvégente.Hetedikben és nyolcadikban már hoztak alkoholt az osztálykirándulásokra és táborokba. Szerencsére annyira durván lerészegedni senkit sem láttam. Lehet, hogy volt rá példa, de persze nem azokkal lógtam, akik hajlamosak voltak erre.
Már akkor cikinek számított az, ha valaki nem ivott minden kínálás ellenére sem.Valahogy akkor sem tudott meghatni ez a fajta lenézés és kirekesztés. Gimiben meg egyszerűen magasról tettem a beszólogatásokra.
Sajnos a magyar társadalomban fontosabb szerepe van az alkoholnak, mint azt elsőre hinnénk. A magyar iszik ha jó a kedve, ha szomorú, ha gyerek születik, ha valaki meghal, ha dolgozik, ha pihen, tehát szinte mindig. Ami ezzel a legnagyobb gondom az, hogy a gyerekeket is korán elkezdik itatni. Családi összeröffenések alkalmával már az egészen apró gyerekekbe is pumpolják bele a piát, mert milyen vicces meg aranyos, ahogy issza. Haha.
Persze ez nem mindenhol van így, de rengetegszer voltam már ennek tanúja. Egyáltalán nem egészséges dolog ez, mert a gyerek abban nő fel, hogy az ital az jó, kell és apám amúgy is mindig itatott, akkor nekem is lehet. Nem?
Mégis mi ezzel a legnagyobb bajom? Az, hogy akik nem követik ezt a normát, azokat kinézik. Főleg ha az illető férfi és vidéki. Nem tudom, hogy a nagyvárosokban mennyire létező ez a családi itatás probléma, de vidéken szerintem elég jellemző. Persze a nőket sem kímélik, de az antialkoholista férfiak szenvedik meg igazán a dolgot, hiszen milyen férfi az, aki nem iszik? Szerintem a legjobb, de kinek mi. ;)

Nézni vagy nem nézni:az itt a kérdés!

Egy Indexes cikk kapcsán merült fel bennem egy kérdés: Miért kell ráerőltetni a párunkra azt, amit nem akar, csakhogy este legyen valami?! Már többször elméláztam ezen a dolgon,de mivel ez már a sokadik Árnyalatos cikk, ami szembe jön velem és valahogy mindig feldobják bennük ezt a témát, így gondoltam írok erről néhány sort az én szemszögemből.
Alapvetően szeretek moziba járni.Eltekintve attól, hogy mindig fázom, az emberek random befoglalják a helyünket és megy a hasam az állott, méregdrága popcorntól. Bár csóró diákként nem engedhetjük meg magunknak a párommal olyan gyakran, de azért ha akad valami, amire mind a ketten elmennénk, akkor összeszedjük a rávalót(még ha a kanapé réseiből is kell kikotorni az aprót).
Nem vagyok egy nagy filmnézős, inkább a barátom mondogatja, hogy jó lenne elmenni X és Y filmekre. Viszont ha engem nem érdekel az, ami őt igen, akkor vagy választunk másik alkotást, vagy egyszerűen elmegy a haverjaival és velem máskor néz olyat, ami engem is vonz.
Számomra ilyen egyszerű a képlet, ezért sem értem ezt a nagy Valentin-napi Árnyalatos férfiszenvedtető mizériát. Lehet,hogy csak én vagyok defektes,de nem érzek semmi olyan hajlamot magamban, ami ahhoz vezetne, hogy elrángassam szegény jó emberemet egy filmre, amiről tudom, hogy annyira sem érdekli, mint Sheldont a Kamasutra. Bár a szadizmus és a film megnézetése lehet,  hogy egyenesen arányosak...

Animés a gyerek: Mit tegyek?!

Először is elnézést szeretnék kérni azért, hogy nem jelentkeztem mostanában, de elég eseménydús volt az augusztusom és nem volt se időm se energiám egy hosszabb cikk megírásához. De most van egy kis fölös szabadidőm, úgyhogy gondoltam írok egy elég kényes témáról. Sok szülőt látok, akik kétségbe vannak esve, mert a gyerek nagy szemű japán "meséket" néz és elítélendőnek vagy szégyellni valónak tartja ezt. Szeretnék tehát ebben a bejegyzésben rávilágítani eme szubkultúra pozitívumaira és kicsit megnyugtatni vagy épp felvilágosítani az animés társadalom ellen szólókat.

Amikor valaki elkezd egy szubkultúra iránt érdeklődni és később a részesévé válik, akkor kívülállóként kezdik kezelni, mert ezek a dolgok szűk rétegeket érintenek meg. Így aztán elkerülhetetlen a kiközösítés, a megbélyegzés sajnos az adott szubkultúra bármilyen fokú ismerete nélkül. Sokszor azonban már eleve megvan a kiközösítés érzése, így ezért is temetkezik bele valaki az animék világába(közöttük én is).
Igaz, hogy nincs gyerekem(tekintve, hogy 20 éves vagyok), de ismerem a két fél nézőpontját: a szülőét és a gyermekét is. Nem egy animés kortársam sopánkodott már amiatt, hogy a szülei mennyire ellenzik azt, hogy animéket néz és láttam a saját szüleim reakcióit, hozzáállását is.

Elöljáróban fontos megjegyezni, hogy szülőként jó tudni, hogy mit néz a gyerek. Az anime nem csak gagyi mese, mint azt sokan hiszik. A japán kultúra szerves részét képezi, egy óriási piac, ami minden igényt igyekszik kielégíteni, így minden műfajban érdekelt. A kifejezetten kisgyermekeknek szóló történetektől kezdve a fiatal fiúk és lányok érdeklődését kielégítő műveken át eljutunk a felnőtt tartalmakhoz is. Tényleg mindenféle műfajban jelen van: iskolai élet, fantasy, romantikus,sport, gasztronómia, művészetek(zenés, képzőművészeti), történelmi, akció, kaland, vígjáték, sci-fi, +18-as tartalmak.
Ezek a műfajok is tovább ágaznak, például a +18-asba beletartozik a hentelős horror, a hentai(azaz pornó) és kifejezetten a meleg kapcsolatokra épülő képregények és animációs filmek tárháza is végtelen. Ebből a felsorolásból is kivehető, hogy nem kell egyből legyinteni, ha valaki előáll azzal, hogy animéket néz és mangákat olvas.
Ha pedig ez a személy a gyerekünk, akkor jobb, ha tudjuk, hogy ilyen dolgok is léteznek ebben a világban, persze ez csak egy kis szeletét képzi és inkább figyelemfelkeltésnek szántam ezen műfajok kiemelését.

Pacsirták közt bagolynak lenni 2.rész: Mindennapos nehézségek

Az első részben azt fejtettem ki, hogy miként válhattam bagollyá. A cikk végén pár mondat erejéig kitértem arra is, hogy milyen hátránnyal jár ez a fajta életstílus. Most ezt a gondolatmenetet szeretném tovább vinni és leírni a kedves olvasóimnak, hogy milyen nehézségekkel találom magam szembe a hétköznapok során a bagoly lét miatt.

Egy átlagos bagoly jobb esetben 10 óra után kel fel, de csak ha nem volt fent hajnali 3-ig. Mikor csörög az ébresztő tudod, hogy nagyon zombi leszel egész nap. A legnagyobb fejtörést mindig az ügyintézés és az orvos látogatása okozza. Ilyenkor nem elég, ha vegetálsz az elkövetkezendő 6-8 órában, mert észnél kell lenned, ha nem akarod, hogy valamit rosszul állítsanak ki vagy az orvos hasi panaszokkal elküldjön a fül-orr-gégére.
Persze ezek nagyon sarkított példák voltak. Az iskola hol marad?-kérdezhetnétek.

Egy rocker vallomásai 1.rész: Miért lettem rocker?

Mi jut eszünkbe arról, ha meglátunk egy kék hajú, koponyás pólós lányt az utcán? 
Általában az, hogy biztos sátánista, drogos, semmire kellő, gonosz és társai. 
Ez most nem egy légből kapott elképzelés, mert hallottam már a hátam mögött ezeket a jelzőket suttogva kimondani.
Általában minden emberről elsőre és a külsője alapján ítélünk, de a 21. században igazán leszokhatnánk erről a maradi szokásról.
Régen a ruha és a kinézet fontos rangjelző funkciót is ellátott és a családi címerek, színek határozták meg, hogy hova sorolnak a társadalmi ranglétrán. Mára viszont ezek az attitűdök értelmetlenné váltak és mindenki azt vesz fel, ami neki tetszik. Ahogy régen, úgy most sem a ruha teszi az embert. Attól, hogy valaki beleszületett egy vagyonos nemesi családba még lehetett egy borzasztóan rossz ember, míg egy egyszerű kisnemesi vagy paraszti származású ember lehetett becsületes és empatikus. Azonban ez fordítva is ugyanúgy lehetett igaz.

Mi a helyzet ma? Semmi különös, szerintem nem sokat változott az a nézet, hogy csak a külső alapján ítélünk. Persze, ebbe a hibába néha az ember belefut, de én igyekszem nem elítélni másokat, ha már ők ezt teszik velem.
Elől van két kék tincs a hajamban, szinte mindig feketében járok, csontvázkezes csat díszíti a hajamat, fekete körömlakkot viselek, a kiegészítőim is koponyásak vagy csontvázasak.
Én így érzem jól magam, máshogy el sem tudnám képzelni az életem. Régen piercingem is volt, de sajnos a bőröm nem bírta, így ki kellett vennem.

Hogyan viselkedj egy cosplayerrel?

Forrás:Yayacosplay

Nemrégiben került megrendezésre a debreceni PlayIT, ahol cosplayesként megint ugyan azokba a viselkedéstípusokba botlottam bele, amik már eddig is zavartak. Szeretném végre leírni, hogy mik azok, amik lehet, hogy neked egy rendezvényen fel sem tűnnek, de egy cosplayest nagyon zavarhatnak vagy bánthatnak. Remélem lesz olyan, aki elolvasva ezt a kis bejegyzést változtat majd a viselkedésén, amit esetleg eddig észre sem vett.

Ami alapvetően hiányzik szerintem a mai világban az emberekből, az a figyelmesség. Az teljesen mindegy, hogy milyen minőségű cosplayben van az illető, de mindenkinek tudnia kell, hogy általában az ember belead mindent a jelmezébe, amit csak tud. Az idejét, az energiáját és a pénztárcáját nem kímélve igyekszik az adott karaktert megformázni. Gyakran egy- két ruhadarabot vagy kiegészítőt nem olyan strapabíróra sikerül megcsinálni, így a cospalyernek ügyelnie kell ezeknek az épségére. Általában nem ezzel van a gond, mert ugye ő tudja, hogy mik a sebezhető dolgok a szettjében, de az emberek nem. Mindenki próbálja kímélni a kis cumóját, de ha állandóan neki mennek, akkor elég nehéz vigyázni a cosplayre.

Pacsirták közt bagolynak lenni 1.rész: Bagollyá válásom okai

Kétféle ember létezik: pacsirta és bagoly. A pacsirták korán kelnek, délelőtt és kora délután aktívak, este 9-kor viszont teljesen lemerülnek és hamar fekszenek le. A baglyok ezzel szemben későn kelnek, délután és éjszaka tevékenyek és emiatt elég későn is fekszenek le. A pacsirták többsége miatt rájuk van szabva az élet, de mi a helyzet akkor, ha te nem vagy az a korán kelő típus? Mi lehet az oka annak, hogy 19 év alatt sem sikerült beilleszkednem a pacsirták uralta társadalomba? 
A cikk első részében a bagollyá válásom okait próbálom kideríteni és rátérek majd egy kicsit a társadalom legjellemzőbb reakcióira is az életvitelem kapcsán.