Fullmetal Alchemist live action kritika

Ma egy kritikával szolgálok nektek, de előre bocsátom, hogy SPOILER VESZÉLYES az egész cikk. Máshogy nem igazán tudnék átfogó képet adni erről a valamiről és egyébként sem egy teljesen új műről beszélünk. Ha valaki beleolvasott itt néhány cikkembe, akkor az tudhatja, hogy óriási nagy FMA fan vagyok kb. 8-9 éve(ha nem több). Úgyhogy szent rajongói kötelességemnek érzem kinyilvánítani erről a filmről a véleményemet.

Amikor elkezdték rebesgetni 2017-ben, hogy film adaptációt kap az én szívem csücske, akkor vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Egyrészt szerettem volna látni a kedvencemet film formájában is, másrészt tartottam attól, hogy egy nagyon összetett, sok szereplős, hosszú művet akarnak belesűríteni néhány órába. Szerencsére ez a film kevés jó tulajdonságainak egyike, hogy nem viszi végig az egész cselekményt. Sajnos még így is rengeteg eseményt akartak beleszuszakolni ebbe a 2 óra és 14 percnyi játékidőbe. Az eleje kifejezetten tetszett, ott még viszonylag az eredeti mű alapján építkezett. Bár egy nagy buktatót így is egyből kiszúrtam: amikor a humán transzmutációt mutatják be Ed álmán keresztül és így a felnőtt színész játssza el a gyerekkori emléket, az még valahogy megemészthető. Viszont amikor dr. Marcohnál vannak, akkor Ed egy pillanatra visszaemlékszik arra, amikor Al lelkéért cserébe a kezét áldozta fel. Ekkor ismét a felnőtt énje jelenik meg, amire már nem igazán találtam magyarázatot. Az már nem álom volt, hanem emlék. Kicsit furán jött ki számomra. Bárcsak ez lett volna a legrosszabb az egészben!



Ami nagyon zavart, hogy sok kulcsszereplőt egyszerűen kihagytak és azzal a pár szereplővel próbálták valahogy pótolni a szerepüket, akik játszottak a műben. Az alkímiára alig tértek ki, a világot fel sem vázolták rendesen, Edéken kívül Winry hátteréről semmit nem mutattak be. Bár nehéz is lett volna, hiszen Scart úgy kihagyták, mint a sicc. Nagyon hiányzott még belőle Armstrong őrnagy és a Führer. Ők már az elejétől fogva fontos szereplők és egyszerűen nem értettem, hogy miért hiányoznak a filmből. A közepére nagyon összekuszálódtak a szálak, próbálták az eredeti mű jól felépített, kidolgozott szálait minimalizálni és ezzel a pár szereplővel eljátszatni mindent.

Winry karaktere több szempontból is rettenetesen szúrja a szememet. Egyrészt annyira váratlanul toppan be, hogy nem is lehet érteni mit keres itt. Először az animében azért jön Centralba, hogy ellássa Ed sérült automailjét, aki ugye felhívja előtte. Persze lehet sejteni, hogy hívták, de mivel Ed eközben Mustang irodájában kapja a fejmosást, így elég kusza ez az egész. Másrészt messze lakik, nem telhetett el az eset óta annyi idő, hogy ilyen gyorsan megérkezzen. Még ha ezen valahogy túl is tenném magam, akkor ott van a legrosszabb dolog: mindenhova magukkal rángatják a fiúk! Winry

tragikuma a szülei elvesztése és a Scarral való kapcsolata mellett abban rejlik, hogy Edék nem mondanak neki semmit. Úgy érzi, hogy kizárják őt az életükből és emiatt az anime/manga elején egy jó nagy távolság tátong közöttük, ami a későbbiekben feloldódik.
Ed és Al olyan karakterek, akik soha de soha nem akarnák Winryt veszélynek kitenni, itt meg állandóan velük szaladgál és őszintén szólva semmi értelme, hogy ott van.
Az eredeti műben legalább tudták, hogy mikor kell kicsit hanyagolni őt(mondom ezt úgy,  hogy Ed mellett ő az egyik kedvenc karakterem).
Emellett azt sem értem, hogy miért pont ő nem szőke. Ed és Hawkeye is kapott egy-egy parókát, a Winryt játszó színésznőnek már nem jutott? Most akkor mindenki legyen karakter hű, vagy akkor mindenki legyen barna/fekete, de ilyen katyvasz ne legyen...

A megmásított Tucker szálnak sem látom sok értelmét és könyörgöm, valaki magyarázza meg, hogy mi értelme volt Ross hadnagyot beletenni, ha végül Enwy Mustang alakjában öli meg Hughest?! Az a kevés szerep, ami Rossnak jutott is kusza és értelmetlen. Edről meg állandóan azt szajkózzák, hogy mekkora zseni, de ahhoz képest csak a végén esik le neki, hogy egyébként miből készül a kő.
Az Ed-Al veszekedés is jól el lett cseszerintve. Nem volt olyan nagy súlya, mint az eredeti műben. Itt konkrétan egy félőrült alkimista betakargatja Alt és kijelenti, hogy az emlékei megmásítottak és lehet, hogy nem létezik. Al meg bekajálja, miután látta,  hogy mit csinált a saját családjával...
Az idősíkok elcsúsznak az eredetihez képest, dr. Marcoh meghal, pedig ő is fontos szereplő az anime/manga végéig...
A végén pedig Tucker szökése és az emberrablás valami akkora orbitális baromság lett, hogy gondolkodtam azon, hogy nem nézem tovább.
Eleve hogy tudta elintézni Alt?! Miért kellett neki ez az egész? Honnan van az a rohadt nagy Bölcsek Köve? Mire az ember reménykedne abban, hogy választ kap jön Lust és nyekk, Tuckernek annyi.
Ezután értelmetlen katyvasz a bábokkal és a sok kővel, a Homonkuluszok ejtenek egy fél mondatot valami tervről és kész. A végén a kapus jelenet egészen jóra sikerült, de a felétől kezdve számomra csak kőkemény szenvedés volt az egész.

A színészek sem álltak mindig a helyzet magaslatán, de ez még nem is zavart volna annyira, mert egy japán színészgárdától túl nagy érzelemmegjelenítést nem vártam. A CGI "csodálatos" volt, egyszer Al-t elég jól eltalálták, máskor olyan darabosan mozgott, hogy én szégyelltem magam a készítők helyett. Ugyan ez volt a helyzet a kimérákkal is.

Annak ellenére, hogy rengeteg mindent belesűrítettek ebbe a 2 órába, számomra nagyon vontatott volt az egész. Az elején a felvezetésre túl nagy hangsúlyt fektettek és a közepétől már nagyon szorított a játékidő, így belehánytak mindent a levesbe és összekutyulták lesz, ami lesz alapon.
Szerintem az alapvető probléma azzal volt, hogy nem akartak mindent beletenni, de féltek túl aprólékosan kidolgozni a szálakat, mert ha a filmet elkaszálják, akkor még nagyobbat buknak egy negyed történettel és 2 órányi filmmel. Az alapmű normális bemutatására szerintem több film kellene.

Sajnos a félelmeim beigazolódtak és nem voltak alaptalanok. Nagyot csalódtam, még ha olyan nagy elvárásokat nem is támasztottam a film felé. Hiába vagyok óriási FMA rajongó, erre a live actionre csak annyit tudok mondani, hogy soha többet.

Köszönöm a figyelmet!