Youkai anime ajánlók #2

Elkészültem a youkaios anime ajánlóm második részével. 
ABC sorrendben fogok haladni az animékkel és mindet csillagokkal fogom értékelni egy 1-5-ig terjedő skálán. A pontozásban figyelembe veszem a történetet, a grafikát, a zenét és azt, hogy bennem milyen érzéseket váltott ki az adott mű. Így hát nagyon szubjektív lesz a lista és a pontozás, de remélem sikerül majd néhány jó animét megismertetni veletek.


Hoozuki no Reitetsu
Főszereplőnk Hoozuki, aki a japán pokol királyának jobb keze. Nagy szerepe van a pokol irányításában. Egy különösen karizmatikus, erős démon, aki hidegvérű, kegyetlen, de mindig képes meglepetéssel szolgálni. Megismerhetünk sok érdekességet a japán hiedelemvilágról, a pokol felépítéséről sok-sok beteg poénnal fűszerezve. A részek epizodikusak, de nem különösebben zavaró, hiszen minden új epizód tartogat számunkra valami érdekeset, vicceset. A készítők szépen odafricskáznak az európai és amerikai kultúrának is, de saját, japán felfogásukat sem kímélik. Persze érdemes olykor utána olvasni az említett szereplőknek, hogy teljes képet kaphassunk, de a Hoozuki no Reitestu egy nagyon élvezetes darab. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy már a 3. évada is lefutott. Nekem nagyon tetszik az opening, ami megadja az alaphangulatot a műhöz. Aki szereti a beteg, fekete humort, annak teljes szívvel ajánlom.
Értékelés:  

A párizsi Notre Dame tragédiája: ateista szemmel

© AFP / Francois Gillot

Mivel a blog mindennel foglalkozik, ami engem érdekel, ezért nem tudok elmenni emellett szótlanul. Sok cikket olvastam, sok hozzászólást átböngésztem, hogy egy viszonylag átfogó képet kapjak arról, hogy itthon miként vélekednek a tragédiáról. És hogy nekem mi a véleményem? Nos, mindjárt kiderül.

Azért adtam a cikknek ezt a címet, mert úgy éreztem, hogy fontos tisztázni azt hogy számomra vallási értéke nincs. Van bennem egy különös kettősség: nem vagyok hívő, nem hiszek semmilyen istenben, de a keresztény művészetet imádom. Hosszú évekig tanultam művészettörténetet, az egyik kedvenc tárgyam volt. Mindig is lenyűgöztek ezek az épületek, festmények stb. Ha nem lett volna vallás, sok nagy művész nevét ma nem ismernénk. Leonardo da Vinci is ateista volt, de zsenialitása miatt az egyház elnézte ezt, megbízásokat adott neki és neve fennmaradt az örökké valóságnak.
A vallás nevében rengeteg szörnyűséget követtek el, de a művészeteket felvirágoztatták.
A kedvenc építészeti stílusom a gótika, amiben a párizsi Notre Dame is épült 1163-1320[1]-ig.
Lenyűgöző, hogy a 12-14. században ilyen monumentális dolgokat voltak képesek létrehozni. A gótika egyik célja a hívek lenyűgözése, visszacsalogatása volt. A nagy, robusztus romanikus épületeket fölváltották az óriási belmagasságú, vékonyított falú, Mennyország felé törő gótikus katedrálisok. A rengeteg ólomüveg ablak egyfajta túlvilági fénnyel világította meg az épületeket, amik teljesen lenyűgözték az akkori embert. (Őszintén szólva engem ma is lenyűgöznek.)

10 ok, amiért a Fullmetal Alchemist Brotherhood a kedvenc animém

Ma folytatni akartam a youkaios cikksorozatot, de úgy döntöttem, hogy megemlékezem a kedvenc animémről, amit ma pontosan 10 éve kezdtek el sugározni. Ez pedig nem más, mint a Fullmetal Alchemist Brotherhood, vagy magyarul Testvériség. Összegyűjtöttem néhány pontban, hogy miért ez a legjobb anime szerintem.

Elöljáróban elárulom, hogy miért és hogyan szerettem meg ezt az animét. Amikor az Animaxen sugározták az eredeti sorozatot, azt is nagyon szerettem. Elég kicsi voltam még, általános iskolás. Akkoriban nem volt internetem, így aztán muszáj voltam azt nézni, ami a tv-ben ment. Ekkor akadtam rá az FMA-ra és első pillanattól kezdve szerelem volt. Túl későn adták az új részeket, így minden nap felvettem őket videó kazettára! Bizony, ennyire elvetemült voltam. Amikor lement az első FMA sorozat és jött az első movie (Shamballa hódítója), akkor azt is felvettem. Biztos vagyok benne, hogy a mai napig megvan az a kazetta a szekrényben. Mikor megtudtam, hogy lesz új FMA, nem győztem kivárni. Állandóan azzal álmodtam, hogy mi lesz az új évadba. Persze akkor még nem tudtam tájékozódni és utána olvasni a dolgoknak. Így egy kicsit meglepett, hogy más grafikával, de hasonló kezdéssel indult a Brotherhood.

Hogyan fogadjuk a kritikát?

Részlet egy képregényemből

Ma csak úgy random beugrott,  hogy írhatnék erről a dologról cikket. Aki alkotó, vagy bármit létre hozott már az életében, legyen szó akár egy blogról, versről, dalról, festményről, az mindig azzal jár, hogy valaki úgyis megkritizálja. Mennyire van ezzel baj? Hogyan kell ezt lekezelni? Nos, erről szeretnék most szót ejteni ebben a cikkben, a személyes tapasztalataim alapján.

Kezdjük azzal, hogy meghatározzuk a kritika szó valódi jelentését. A Wiki Szótár szerint:
"Értékelő vélemény, illetve ennek elmondása egy személy vagy alkotás rossz vagy jó tulajdonságairól személyes megítélés alapján; bírálat."
Tehát önmagában a kritika nem negatív, a jó értékelés ugyanis az építő jellegre megy. Manapság inkább negatív értelemben használjuk és lett egy többlet jelentése ezáltal.
A kritika nem ördögtől való, de ehhez két ember szükséges. Az egyik az alkotó, akinek a munkáját minősítik és a másik a közönsége. Kell egy bizonyos fokú intelligencia ahhoz, hogy képesek legyünk a személyeskedésen kívül értelmes, építő dolgokat is megfogalmazni. Tudnunk kell meglátni mindenben a jót és a rosszat egyaránt. Ki kell tudnunk emelni a pozitív tulajdonságokat és ezután elmondani a negatívumokat is.

Kevésbé ismert sorozatok #3: IZombie

A cikksorozatot ezzel a remek darabbal szeretném folytatni, melyben a zombi lét egy teljesen új, izgalmas szemszögből van megközelítve. Az IZombie egy nagyon érekes, hangulatos,jól kitalált és kivitelezett sorozat lett, de sosem láttam igazán nagy hypeot körülötte. Szerintem megérdemelne kicsit több figyelmet is, így most röviden bemutatom nektek, hogy miért is olyan jó.

A sorozat első évada 2015-ben jelent meg és 4 évadon keresztül követhettük figyelemmel Olivia Moore, azaz Liv életének alakulását. A lány ugyanis egy igazán tehetséges orvoshallgató volt, de egy őrült bulin kitört egy kisebb zombi apokalipszis, melynek következményeként Liv is zombivá vált. Itt azonban a zombik nem feltétlenül dühöngő élőholtak, mert ha megfelelő mennyiségű emberi agyat ehetnek, akkor teljesen normális marad a viselkedésük. A fehér, holtsápadt bőr, a kiszőkült haj és a karikás szemek utalnak csak arra, hogy alanyunk esetleg zombi. Livnek fel kellett adnia a karrierjét, hogy aztán kórboncnoknak állva beszerezhesse a kellő agymennyiséget. Az élete teljesen romokban: jegyesét eltaszította magától, mert fél, hogy a vírus megfertőzi őt, a családja nem érti a hirtelen bekövetkezett változásokat és a lány ellen fordul.
Hősnőnk mindezek ellenére is próbál kitartani és megismerni új önmagát.