Miért utálják a rajzosok a mániákus másolókat?

Sajnos saját screenshot

Ebben a bejegyzésben arról szeretnék írni, hogy miért ugranak a képzettebb rajzosok azokra, akik másolt munkákkal dicsekednek. Szerintem hatalmas probléma az, hogy valaki nem tud túljutni a másolás fázisán és képtelen egyedit alkotni. Szeretném kifejteni, hogy szerintem mik azok a határok, amiket átlépve már pofátlanságról beszélhetünk és miért fontos túllépni az állandó másoláson. 

Először is fontos leszögezni, hogy a másolás folyamata szükséges és alapvető a rajzolás tanulásának kezdetekor és később is hasznunkra válhat. Megtanuljuk megfigyelni a formákat, az arányokat, növeli a koncentrációs képességünket, a kitartásunkat és idővel a sok másolás által rátalálunk a saját stílusunkra. A berögzült tudásunkkal elkezdünk kísérletezni, többé már nem görcsölünk rá mindenre, hanem rákoncentrálunk a tartalomra, a szimbolikára, a nagyobb kifejezésre.
Tehát a másolás egy nélkülözhetetlen állomás a rajzolás tanulásának folyamatában. Minden nagy művész így kezdte, de tovább tudott lépni és itt ez a kulcsszó!

Mindig is nagyobb keletje volt a realisztikus vagy legalábbis arra törekvő ábrázolásnak az emberek között. Sajnos azt látom, hogy mára ez odáig  fajult, hogy egy bénább, de ismert képről másolt rajz/festmény sokkal népszerűbb, mint egy egyedi stílusú munka.
Ez azt eredményezi, hogy nagyon sok kezdő és később haladó alkotó is megragad a másolásnál. Szerintem ez egy idő után az egyén fejlődésének útjába áll, mert nem képes magától valami egyedit és utánozhatatlant alkotni és fejből, a saját világából, a lelkéből feltárni egy darabot. Ez az alkotói lélek tudatos vagy tudattalan rombolása. Aki igazán szívéből csinálja mindezt, annak egy idő után meg kell mutatkoznia. A saját stílus nem olyan könnyű, mint azt hisszük. Tudatos önképzés, gondolkodás és rengeteg próbálkozás eredménye. Itt most ne hónapokban, hanem években, évtizedekben kell gondolkodni.

Minden ember más és a fejlődés üteme és hossza is eltér, de ha valaki megragad a másolásnál, akkor nagyon sokáig vagy akár egyáltalán nem képes tovább lépni a következő szintre. Persze sokan nem is érzik ennek az igényét, mert nagyon jól megélnek a tucatképekből és lájkok százai röpködnek ezekre a munkákra.
Arról nem is beszélve, hogy amikor az internetről töltünk le egy képet és azt rajzoljuk le ugyan úgy, akkor elég könnyű dolgunk van. Két dimenzióból két dimenzióba átrajzolni valamit annyira nem nehéz. Élő modell és igazi tárgyak három D-ről kettőre való átkonvertálása nagyobb falat és több megfigyelést, gondolkozást igényel. Sokkal többet fejlődhetünk, ha egy kézről készült kép helyett a sajátunkat rajzoljuk le.
Pontosan a fent említett dolgok miatt is tartom butaságnak a jobb agyféltekés tanfolyamokat, de ennek majd egy külön bejegyzést fogok szentelni.

A másik rettenetesen idegesítő jelenség az, hogy más művészek munkáit másolják. Ez főleg a fiatalabb korosztály mániája és ha valaki talál egy tucat Instagramos rajzot, akkor utána tele lesznek a csoportok jobb és rosszabb reprodukciókkal. És ha ezen felülkerekedtünk, akkor jön a veszekedés, ha valaki szólni mer nekik, hogy ebben semmi érdekes és egyedi nincs.
Vagy amikor azon vesznek össze, hogy ő is le merte másolni valaki más munkáját... Ehhez nem is igazán tudok mit hozzáfűzni.
Leszögezem, hogy én soha nem csináltam ilyet. Igyekeztem kerülni az átlagos és tucat dolgokat, így van jogom leszólni az ilyen embereket. Természetesen régebben én is sokat másoltam, de ez kb. 2-3
év alatt teljesen elkopott és már 14-15 évesen elkezdtem kiépíteni a saját stílusomat.
Az emberek 90%-a úgy veszi az interneten fellelhető alkotásokat, mintha azok csak úgy maguktól teremnének és szerintük ezért bármi szabadon felhasználható. Ami nyilván nem így van és amikor először másolta le valaki a saját karakteremet, akkor nagyon felhúztam magam.

Szintén saját gyűjteményből van. :'D

A saját karakternek a nevéből is jól kivehető, hogy az valaki szellemi tulajdona és mindenféle rákérdezés, forrásmegjelölés nélkül másolgatni és aztán csoportokban kérkedni velük gerinctelenség és jogsértő is.

Főleg akkor idegesítő ez a más munkáját másolom dolog, ha a kopi sokkal több elismerést kap és esetleg pénzt is csinálnak belőle. Egyre gyakrabban találkozom azzal, hogy a tetoválók a netről lopkodnak le mintákat és ugyan úgy varrják fel az adott képet. Sajnos a mai világban már bárki nevezheti magát tetoválónak...
Ismerek rengeteg tehetséges alkotót, akik nem olyan népszerűek, mert teljesen egyedi stílusban alkotnak és elnyomja őket a sok tucat rajzos. Ez nagyon szomorú, mert ők rengeteg energiát fektetnek egy saját alkotásba, míg aki csak pontosan reprodukálja a képről az alakokat, az fele annyi gondolatot, érzelmet, tudatosságot és lelket nem öl bele.

Eddig csak a jobb esetekről ejtettem szót, mert még ezeknél is van lentebb: amikor valaki arra se veszi a fáradtságot, hogy tisztességesen másoljon, hanem rárakja a képernyőre a lapot, vagy egyszerűen a régi módszerrel átkopírozza a képet. Mi is csináltunk ilyet alsó osztályban: a már elkészített színezőket az ablaknál átrajzoltuk, hogy legyen megint új színezőnk. Ez alsós gyerekeknél teljesen elmegy, de amikor 15 évesen vagy akár idősebben is csak ennyire képes valaki és azzal még elég nagyképűen fel is vág, akkor ne merje magát alkotónak vagy művésznek titulálni.
Ilyen esetekben pedig csodálkoznak, hogy egy feldühödött csapat próbálja megkísérelni a lehetetlent és elmagyarázni nekik, hogy miért nem jó ilyen módon másolni...

Persze ezért is van különbség művész és "művész" között. Sok tehetséges ember van, de rengetegen nem jutnak el az egyéniségük kibontásáig. A másoláshoz is kell tehetség, vagyis inkább affinitás, de az ezen való túljutáshoz már tényleg kell valami plusz, ami nem mindenkinek adatik meg.
Ami elszomorító az-az, hogy az átlag ember sok esetben többre értékel el jól leutánzott képet, mint egy kicsit elrugaszkodottabb alkotást. Ilyenkor válik pofátlansággá a másolás, mert az egyedit háttérbe szorítja a sok tucat. Persze ha valaki tényleg egyéni, akkor előbb vagy utóbb megtalálja az értő közönségét, csak sokkal rögösebb lehet az útja, mint a tucat képeket alkotóknak.

Remélem sikerült megértetnem, hogy miért is ugranak a másolókra a rajzosok és talán sikerült felnyitnom a fejtegetéseimmel néhány szemet, vagy csak gondolkodóba ejtenem valakit.
Végezetül leszögezném, hogy nem magával a másolással van bajunk, hanem a túlzásba vitelével és az annál való leragadással.
Minden ember más, egyéni és fontos. A túlzásba vitt másolás sok érdekes dolgot elzárhat az alkotó és a közönség elől is.
Szóval igyekezzünk valami sajátot alkotni!

Köszönöm a figyelmet!