Történt ugyanis az, hogy egy lány kitette az egyik csoportunkba, hogy ő értékelt egy oldalt, ami azzal foglalkozik, hogy pénzért tanfolyamokon ugyan azt a festményt lemásoltatják az emberekkel. Leírta, hogy rajzosként neki ez nem tetszik és ebben semmi egyedi nincs. Ezután az oldalra kitettek egy, a lány nevével(amiről lefelejtették az ékezetet) ellátott "Nem haragszunk YX" nevű kupont a következő tanfolyamokra. Ez volt az a pont, ahol sokan felhördültünk. Egy olyan országban élünk, ahol ha valaki negatív kritikával mer illetni valamit vagy valakit, akkor azt meg kell szégyeníteni, ki kell nevetni vagy gúnyolni vagy esetleg neki kell ugrani. Jelen esetben minden megtörtént, a résztvevők és az oldal is eléggé kiadta az útját a leányzónak. A fő érvüket az képezte, hogy nem vett még részt ezen, mi joga van értékelni a szolgáltatást? Persze ez igaz, viszont aki éveken keresztül képezte magát vagy esetleg még képzőművészeti iskolába járt, az nem keres fel ilyen tanfolyamokat.
Mérgemben elküldtem az oldal linkjét a barátomnak, de felvetette a kérdést: Miért fáj ez nekünk?. Ekkor jöttem rá, hogy az emberek nem feltétlenül értik meg azt, amit mi rajzos szemmel nézünk.
Főként ezért is gondoltam, hogy írok erről egy cikket, hogy elmondhassam a saját szemszögemből, hogy mi zavar az ilyen és ehhez hasonló tanfolyamokban.
Nagyon fontos leszögezni, hogy az olyan emberekkel semmi bajom nincs, akik értik a dolog lényegét, tehát elmegy egy ilyenre, jól érzi magát, haza megy, kiteszi a képet a falra és örül magának. Ha mindenki így fogná fel, a világ egy békésebb és bölcsebb hely lenne. Azonban nagyon sokan elkezdenek dicsekedni a képpel, telezsúfolják vele a rajzcsoportokat és óriási arccal, lekezelően bánnak másokkal. Vagy ha esetleg valaki kritizálni meri az "alkotását", akkor anyaoroszlánként támad és az ismerősökkel összefogva küldik el a felszólalót az anyukájába.
Tehát az első problémánk adott: a nagy arc. Nem tudom, hogy más országokban is divat-e arra verniük magukat az embereknek, amihez nem értenek?!
Attól, hogy képes vagyok megsütni két egyszerű süteményt nem leszek cukrászmester vagy pék.
Ez ugyanúgy vonatkozik minden egyéb mesterségre. Sajnos egyre több ilyen olyan tanfolyam jön létre, ami el akarja hitetni az emberekkel, hogy az elvégzése egyenlő a szakértelemmel és a tudással.
Remélhetőleg a szóban forgó tanfolyam nem tömi ennyire tele az emberek fejét, de van olyan, ami igen.
Meg kell tudni húzni a határt szórakoztató elfoglaltság és hivatás között. Mert egyre inkább azt érzem, hogy a határokat el akarják mosni, csak sajnos a kellő tudás nélkül.
A másik problémám az, hogy milyen jogon csinálnak pénzt mások munkájából? Igen, a festmény/rajz másolás régen is létező dolog volt, de például Munkácsy nem azért állt le egész nap más művész festményét másolni, mert pénzt akart belőle csinálni. Ekkor még az önképzés részét képezte a dolog: megfigyelte az ecsetkezelést, a színeket, a fényeket, a kompozíciót és rengeteg minden mást. De ez a másolás nem tömegesen zajlott. Jelen korban leül egy vagy két ember, és a résztvevők robotszerűen utánuk csinálják a dolgokat,így a végén mindenkinek lesz egy ugyan olyan festménye.
Itt kanyarodnék rá a harmadik problémámra: az egyediségre és az önkifejezésre.
A művészet egyik alapvető célja az önkifejezés. Nem értem, hogy mi jó lehet abban, hogy a mellettem ülő 15 ember is ugyan azt az egy képet másolja.
Szerintem sokkal érdekesebb lenne alaptechnikákat megtanítani az utca emberének és abból kihozni belőlük/velük valami egyedit. Nem kellene hozzá semmilyen rajztudás, egyszerűen csak hagynám őket az elsajátított technikákkal valami olyat alkotni, ami kifejezi őket és szórakoztató. Persze mindezt jól felépítve és igazán érdekessé, mulatságossá téve. Sok olyan ember van, akinek nincs különösebb tehetsége a rajzhoz/festészethez, de szereti csinálni, mert jó vele elbabrálni. Szerintem ezen tanfolyam résztvevői között is akad ilyen bőven.
Ami számomra zavaró még, azok a festmények. Nem vagyok nagy szakértő, inkább a grafika irányába húzok, de festeni én is tanultam és a vak is látja, hogy tubus színekkel dolgoznak, nem igazán kevernek semmit vagy ha mégis, akkor rosszul. Persze, hisz így jóval gyorsabb és kevésbé pepecselős. Komplementer színpárok sehol és előszeretettel használják a tubus feketét árnyékoláshoz. A fehéret nem törik meg semmivel és még sorolhatnám az ilyen hibákat. Nyilván nem festőtanfolyam, de ha már valamit csinálnak, akkor azt igényesebben is tehetnék. Plusz mindig olyan képet másoltatnak, ami semmi konkrét dolgot nem tartalmaz. Tájképek, esetleg egy leegyszerűsített, feketébe vesző alak, tengerpart, vagy valami egyszerű állat. Nyilván itt is az a magyarázat, hogy az illetők nem tudnak rajzolni, így olyat kell velük csináltatni, amihez nem kell eme tudás.
De ilyenkor felmerül bennem a kérdés: Miért jó egy olyan dologba belekezdeni, amihez semmi előzetes tudásunk nincs és nem az alapoktól kezdjük?
Akármilyen hihetetlen is, de a festéshez először tudni kell rajzolni.
Nem igazán értem az embereket, amikor ilyen tanfolyamra jelentkeznek. Ez csak egy felszínes "tudást" ad, ami az én igényeimet például nem elégítené ki. Ezért is jártam 4 évig művészeti gimnáziumba és most rajz szakos egyetemre. Nagyon menő lett az utóbbi időben "művésznek" lenni. Mindenki tudni akar rajzolni és festeni, mert ugye az látványos. A zene soha nem lesz emiatt népszerű, mert azzal nem lehet úgy kérkedni, mint egy másolt festménnyel és nyilván az ember először lát és utána hall. Nem bírom felfogni, hogy miért akar mindenki festeni. Aki régen nem értett valamihez, vagy nem volt hozzá affinitása az egyszerűen nem foglalkozott azzal a dologgal.
Inkább azt fejlesztette, amiben jó. Az ilyen tanfolyamok csak egy-két dologra tanítanak meg és elhitetik az emberrel, hogy képesek a csodára. Nem is értem miért léteznek képzőművészeti iskolák, hisz 1 nap alatt meg lehet tanulni festeni meg jó pénzért 3 nap alatt rajzolni...Nem is értem miért koptattam a padot évekig, hisz amit mi tanultunk az olyan egyszerű, hogy napok alatt elsajátítható. Teljesen azt érzem, hogy lenézik és lebecsülik a képzőművészetet és annak tudományát, kihasználják a látványosságát és elveszik a szentségét, mert a pénz...
Lehet szidni, hogy miért csámcsogok valamin, amit még ki se próbáltam. De egyrészt nem adnék ki ilyenért pénzt, másrészt az alapelveimmel szembe megy az egész. Valószínűleg lefordulnék párszor a székről az "oktatás"alatt. Amit pedig az internetes oldalakról és bemutatókból kiszűrtem épp elég ahhoz, hogy lássam: parasztvakítás az egész és a képzőművészet lealacsonyítása valamiféle felnőtteknek szóló napközis foglalkozássá. Akit pedig komolyan érdekel a rajz és a festészet, az menjen rendes képzésre/tanfolyamra/szakkörre vagy keressen fel egy tanárt.
Igen, jó dolog a közös alkotás és jó stresszlevezető. Azonban nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb módja ennek.
A cikket kiváltó sztori pedig úgy végződött, hogy néhány önérzetes rajzos szintén odakommentelt és védték a lányt, de az embereknek nem sikerült megérteniük a mondandójuk lényegét. Volt, aki főleg a kuponon akadt ki, ami teljesen érthető. Egyébként ezután az oldal kicsit visszavett az arcából és egész értelmes(szerű) válaszokat írt az embereknek.
Lehet, hogy ez a cikk is csak ugyan olyan falra hányt borsó, mint a lány kezdeményezése, de szívügyemnek tartom, hogy kiálljak az egyéniség és a valós tudás mellett.
Ez volt az én levezetésem és véleményem a témában.
Köszönöm a figyelmet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése