Alkohol nélkül is szép az élet, avagy miért nem iszom?

Ezt a bejegyzést tervezem egy ideje megírni, de végül csak most jutottam el odáig, hogy talán összeszedetten tudjak írni róla. Aki egy kicsit is ismer az tudja, hogy soha de soha nem szoktam inni. Akármilyen alkalom, ünnep, fesztivál, koncert van én mindig a józanok apró táborát képviselem. Sokan el sem tudják képzelni azt, hogy ne igyanak ha társaságban vannak vagy koncerteznek, de higgyétek el,hogy pia nélkül is szép az élet.
Szögezzük le,  hogy ivás és ivás között is van különbség. Az teljesen más tészta, amikor valaki megiszik 1-2 sört és maximum mosolyog egy kicsit. Általában azonban ha valaki iszik, akkor azt alaposan műveli és lássuk be, hogy a nagy többség a csatak részeg módot választja.

Mikor is kezdődik az alkoholizálás? Nos, ha belegondolok, akkor azt kell mondjam, hogy már általános iskolában. Amikor még én voltam 13-14 éves, akkor egyes osztálytársaim és ismerőseim már masszívan iszogattak hétvégente.Hetedikben és nyolcadikban már hoztak alkoholt az osztálykirándulásokra és táborokba. Szerencsére annyira durván lerészegedni senkit sem láttam. Lehet, hogy volt rá példa, de persze nem azokkal lógtam, akik hajlamosak voltak erre.
Már akkor cikinek számított az, ha valaki nem ivott minden kínálás ellenére sem.Valahogy akkor sem tudott meghatni ez a fajta lenézés és kirekesztés. Gimiben meg egyszerűen magasról tettem a beszólogatásokra.
Sajnos a magyar társadalomban fontosabb szerepe van az alkoholnak, mint azt elsőre hinnénk. A magyar iszik ha jó a kedve, ha szomorú, ha gyerek születik, ha valaki meghal, ha dolgozik, ha pihen, tehát szinte mindig. Ami ezzel a legnagyobb gondom az, hogy a gyerekeket is korán elkezdik itatni. Családi összeröffenések alkalmával már az egészen apró gyerekekbe is pumpolják bele a piát, mert milyen vicces meg aranyos, ahogy issza. Haha.
Persze ez nem mindenhol van így, de rengetegszer voltam már ennek tanúja. Egyáltalán nem egészséges dolog ez, mert a gyerek abban nő fel, hogy az ital az jó, kell és apám amúgy is mindig itatott, akkor nekem is lehet. Nem?
Mégis mi ezzel a legnagyobb bajom? Az, hogy akik nem követik ezt a normát, azokat kinézik. Főleg ha az illető férfi és vidéki. Nem tudom, hogy a nagyvárosokban mennyire létező ez a családi itatás probléma, de vidéken szerintem elég jellemző. Persze a nőket sem kímélik, de az antialkoholista férfiak szenvedik meg igazán a dolgot, hiszen milyen férfi az, aki nem iszik? Szerintem a legjobb, de kinek mi. ;)

Mindezek ellenére nem kell ám rólam/rólunk antialkoholistákról azt gondolni, hogy nincs életünk. Soha nem voltam még részeg de ennek ellenére ugyanúgy eljárok rock koncertekre, kisebb fesztiválokra(sajnos nagyobbakra nincs pénzem hiába dolgozom nyáron) és bárhova,ami érdekel. Elég sok koncerten voltam már, főleg Roadon, Tankcsapdán és Leander Killsen/Risingon és a barátommal karöltve egy csepp alkohol nélkül is remekül szórakoztunk. A tavalyi Campust is rettenetesen élveztük és akkor is a legkeményebb dolog, amit ittam egy 100%-os körtelé volt.
A koncerteknek egyedül az a hátulütőjük,  hogy a sok részeg néha nagyon idegesítő tud lenni. Főleg, amikor elkezdenek dobálózni a sörrel és az egészet rám borítják. (Kire másra? :"D)

Említettem, hogy a barátom sem iszik,de ne aggódjatok, nem csak miattam tesz így. Igazából mindkettőnknek hasonló okaink vannak. Mondjuk ő néha egy évben 1-2 alkalommal elmegy a haverokkal kocsmázni, de akkor sem issza magát csatak részegre.Engem meg nem érdekel mindaddig, amíg haza tud menni  és nem keveredik bajba, na meg nem ismétlődik meg túl gyakran. Bízom benne és tudom, hogy néha kell neki ennyi kikapcsolódás.

Én alapvetően 3 ok miatt nem iszom:
1.) A családomban volt nem is egy olyan ember, akik miatt kialakult az alkohol iránti gyűlöletem. Lehet, hogy más gyerekeknek is ivott sok rokona, de én emiatt elég sokat szívtam. Szóval ez a legfőbb ok. Amikor pontosan elmondom valakinek, hogy mi is volt, akkor egyből megértőbb lesz és nem erőlteti tovább a dolgot. A részletekbe ne menjünk bele, mert elég személyes. Legyen elég annyi, amennyit írtam.

2.)Nem akarom erre pazarolni az időmet.Ha társasággal megyünk valahova, akkor inkább mozizzunk, társasozzunk, kártyázzunk vagy csak beszélgessünk. Ha egyedül vagyok, (bár ki az, aki magában iszik?) akkor inkább rajzolok, olvasok, írok,sorozatozom vagy bármi mást csinálok. Egy kis bódulatért nem éri meg elpazarolni azt a kevés szabadidőmet, ami van.Egyszerűen nem tartom értékes elfoglaltságnak és ha én csinálok valamit, akkor annak legyen értelme.

3.)Nőként elég csúnya dolog az ivás. Nem csak azért, mert megalázó a saját hányásomba fetrengve fuldokolni, de veszélyes is.Sokan nem állnak meg annál a szintnél, amikor még tudnak magukról. Ha eszméletlenre iszom magam, akkor honnan tudom, hogy miket műveltek velem, amíg nem voltam magamnál? Arról nem is beszélve, hogy ki tudja miket művel a szervezetemmel? Ha évek múlva anya akarok lenni, akkor igyekeznem kell minél jobb és egészségesebb bölcsőt biztosítani a születendő gyermekemnek. Lehet,hogy csak én vagyok ilyen kattant...

A másik nagy bajom az ész nélkül ivással, hogy hiába csoportosan űzik, a csoport tagjai még sem tudnak egymással normálisan kommunikálni. A hétvégi haverokkal iszogatásokhoz is kell a pia, mert anélkül nincs társaság, a fele el sem jön, ha megtudja, hogy nem akarnak inni. Csapatépítésre akarják használni, de inkább szétválasztja azt. Félnek józanul beszélgetni, szórakozni és bármit is csinálni. Ha mégis józannak kell lenni, akkor a zöme el sem megy, vagy ha igen, akkor a telefonját nyomkodja. Szerintem a korosztályom és a fiatalabbak egyszerűen nem képesek érdemi csapatos tevékenységre(óriási tisztelet a kivételnek).
Ez részben a közösségi oldalaknak is köszönhető. 20 éves vagyok és a kortársaim nagy része inkább Facebookon kommunikál egymással,mintsem találkozzanak.
Nem egyszer fürödtünk már be a barátommal programszervezés terén. Hívtunk egy csomó embert moziba vagy biliárdozni, de tudták, hogy nem lesz ivás. Mindenki igent mondott, aztán valahogy a kb. 6-8 emberből 2-3 ha eljött.
Aztán nemrég taktikát váltottam és felajánlottam, hogy üljünk be egy kulturáltabb kocsmába beszélgetni és aki akar, az iszogasson is. Valahogy nem lepődtem meg, amikor 2 ember jött el a meghívottak közül. A kulturált iszogatás és beszélgetés hallatára az emberek nagy része inkább nemet mondott.

Persze azoknak nincs ilyen bajuk, akik rendszeresen járnak bulikba meg inni. De mind a ketten úgy állunk ehhez hozzá a barátommal, hogy az az ember nem barát, aki csak az ivás szóra hajlandó leereszkedni a társaságunkba. Inkább legyen kevés barátunk, de azok olyanok legyenek...
Kicsit elkanyarodtam a tárgytól, de azt hiszem ezt a társadalmi problémát is részben az alkoholizálásnak köszönhetjük(részben meg annak, hogy az emberek már képtelenek a közvetlen kommunikációra).

Egyáltalán nem bánom, hogy nem volt egy nagyon nagy bulizós, szétcsapatós korszak az életemben. Egyszerűen nem érzem szükségét ennek az egész életformának és lássuk be, hogy egy több, mint 4 éves kapcsolattal az ember lánya nem igazán megy el hétvégente a csajokkal iszogatni. Alapból sem vagyok egy könnyűvérű nő, ha nem lenne ilyen komoly kapcsolatom, akkor sem vetemednék rá arra, hogy bulikban szedjek össze pasikat. Egy buliban, iszogatáskor az emberek általában nem komoly partnert keresnek és nekem nem lenne szükségem egy éjszakás kalandokra vagy 2 hetes "kapcsolatokra". Egyszerűen nem ilyen vagyok és nem erőltetem magamra ezt a stílust csak azért, hogy népszerűbb legyek, vagy álbarátokkal vegyem magam körbe.
Inkább bebújnék az ágyamba és kiolvasnám a lelkemet, rajzolnék vagy sorozatoznék, esetleg cosplayt készítenék. Én inkább az otthon ülős típus vagyok, akit egy jó programmal ki lehet csalogatni a vackából.

Persze nem akarok elítélni vagy bántani senkit, van, aki egyszerűen így kapcsolódik ki és szeretné kiinni a lelkét az egyetem alatt. Az ő élete, azt tesz, amit jónak lát. Én így látom jónak az enyémet és megosztottam veletek néhány gondolatomat.

Köszönöm a figyelmet!